Minden ​utazás egy kicsit időutazás is. Ha útra kelünk van, hogy szájtátva csavaroghatunk a csupa üveg felhőkarcolók között vagy éppen tévelyeghetünk sötét, szemetes sikátorokban is, végül azonban előbb utóbb mindenhol ugyanazokkal a kérdésekkel szembesülünk: Mik az elérendő céljaink? Miért indultam el? Hová megyek? Ki vagyok én? 

Sydneybe érkezve egyértelmű volt, hogy a jövőbe, vagyis egy lehetséges jövőbe érkeztünk meg. A belváros tele van hatalmas épületekkel, per pillanat 244 méter a legmagasabb irodaház, és folyamatosan épülnek az újabbak is, négy 200 méternél magasabb felhőkarcoló is építés alatt van. 

Hányszor nézünk ki álmodozva munkahelyünk ablakán, elképzelve, hol és hogyan élnénk, ha kiszabadulnánk végre a négy fal, valamint saját életünk korlátai közül? Hányszor fogadjuk meg, hogy holnap felmondunk a munkahelyünkön, elköltözünk az albérletünkből és a világ másik végén kezdünk új életet? Aztán általában minden marad a régiben, mert a kényelem és a megszokás nagy úr, és "igazából nincs is olyan rossz dolgunk itt" - győzködjuk magunkat. Meg nem is oly egyszerű elbúcsúzni eddigi életünktől, majd kiválogatni egy hátizsáknyi cuccot és nekiindulni a nagyvilágnak, úgy, hogy odakint senki sem vár minket. Mi azonban nem így gondolkodtunk,

Nem csak nagy elhatározást igényel, de egész nagy szervezés kell ahhoz, hogy repülőnk ablakából kinézve ez a látvány táruljon a szemünk elé:

Thaiföld déli részén csavarogva nagyon különleges kúp alakú hegyeket, sziklákat lehet látni lépten nyomom, amik a középiskolai földrajzkönyvben a trópusi karsztosodás címszónál lévő képekre, vagy az Avatar lebegő hegyeire emlékeztethetnek. 

Két nap motorozás (350 km) után már vágytunk egy kis más jellegű testmozgásra is, valami olyasmire, amit nem ülve csinálunk. Ezért egy közelebbi látványosságot, a Tiger Cave Temple-t céloztuk meg legközelebb, ami egy barlang bejáratánal fekvő kínai és buddhista templom, fölöttük pedig, a hegy tetejéről Buddha csodálta a napfelkeltét. 

Az európai minuszokból szabadulva nem csak a melegre, hanem a homokos tengerpartokra is vágyott a lelkünk. Szerencsére Thaiföld főleg a kristálytiszta tengereiről és az egzotikus tengerpartjairól híres, így teljesen véletlenül pont jó helyen jártunk.

Koppenhágából induló repülőnk Bangkokban (thai nevének a jelentése az Angyalok Városa) szállt le egy röpke tíz órás repülő út után, és ezzel a tíz órával meg is érkeztünk a télből a nyárba. Már a reptéren 32 fok fogadott minket, közel 100%-os páratartalommal, ezért meglehetősen furán éreztük magunkat téli cipőben, vastag pulcsiban, kabáttal, sapkával, kesztyűvel felszerelkezve...

Gyorsan megcéloztuk a szállásunkat, amit itt is egy kicsit a koppenhágaira hasonlító gyorsvasúttal közelítettünk meg. Persze a végén volt egy kis gyaloglás (4 km!) a húsz kg-os táskákkal, a 32 fokban... Nagy nehezen odaértünk, leraktuk a táskáinkat, majd nekiindultunk, hogy egy gyors ebéd után felfedezzük a várost. Volt mit felfedezni!

Hosszú idő telt már el azóta, hogy frissült volna a blog, ez nagyrészt azért van, mert már hosszú ideje nem pakoltuk meg s nem vettük a hátunkra a hátizsákjainkat, hogy több hetes/hónapos útra induljunk. (Kivétel persze Bence, aki három-négy éve a világot járja.)

Ezen már ideje volt változtatni, ezért telepakoltuk táskáinkat, felültünk egy repülőre és csak bámultunk kifelé az ablakon!

Egy beszámoló, melyben az olvasó megtudja, mi a legfőbb hiba, mit ember elkövethet a sztyeppén. Amit szinte sikerül überelni is az iszlám egyik legszentebb helyén. Végül, hogy a fagyos hegyekben a megpróbáltatásokat hogyan lehet már nyugodt beletőrédessel elviselni. És arra is fény derül, hogyan lehet ezt később életünk egyik legjobb utazásaként felfogni.

Meghívtak minket a Világifjúsági és diáktalálkozóra Oroszországba, aminek a fő helyszíne Szocsiban a 2014-es téli olimpai területén volt. Mivel szeretjük az új élményeket, keressük az új szituációkat ezért naná, hogy négyen igent mondtunk.

A szervezők a meghívóban úgy invitáltak, hogy ismerjük meg az igazi Oroszországot Moszkvában és Szocsiban. Ez egy üdülőváros és körülbelül annyira hasonlít az igazi Oroszországhoz mint Siófok Magyarországhoz.

Szocsi (Adler) tengerpart és az olimpiai stadion

Meghívtak minket a Világifjúsági és diáktalálkozóra Oroszországba, Jakatyerinburgba és Szocsiba. Mivel szeretjük az új élményeket, keressük az új szituációkat ezért naná, hogy négyen igent mondtunk. Sejtettük, hogy ez nem teljesen olyan utazás lesz amikhez mi "hozzászoktunk" de reméltük, hogy pozitívan tudnak meglepni minket a szervezők.

A meglepetés esélyét nem akartuk csökkenteni, ezért a programok listáját, a fesztivál céljainak elolvasását bizonytalan időre elhalasztottuk. 

Titkon, magunknak se bevallva ilyen üdvözlésben reménykedtünk: