Thaiföld déli részén csavarogva nagyon különleges kúp alakú hegyeket, sziklákat lehet látni lépten nyomom, amik a középiskolai földrajzkönyvben a trópusi karsztosodás címszónál lévő képekre, vagy az Avatar lebegő hegyeire emlékeztethetnek. 

Szerencsénkre ezek a sziklák gyakran a tengerből állnak ki, így úszkálás közben is fel lehet fedezni őket. Hihetetlen, hogy nagyrészt ugyanazok a geológiai folyamatok hozzák létre ezeket a formákat, mint a Bükk-fennsík formakincsét. 

Itt  a karsztos hegyek majd mindenhol nemzeti parkok részei: egyrészt, mivel tényleg megörzésre méltóak a tájak, másrészt ezeken a sziklákon aztán tényleg nem lehet mezőgazdálkodással foglalkozni, mint ahogy azt a lábaiknál teszik.

Rengeteg a karsztosodásra jellemző formával találkoztunk itt: lábbarlangokkal, átmenőbarlangokkal, töbrökkel, dolinákkal, forrásokkal; csak egészen más méretben, mint amit otthon megszoktunk. A különbséget az okozza, hogy itt jóval magasabb az éves középhőmérséklet és több a csapadék is, így sokkal gyorsabban és nagyobb léptékben zajlanak le a karsztosodás folyamatai.

A képen egy barlang bejáratát rejtettük el. Ki találja meg?

Érdekes, hogy itt a barlangok valamilyen vallási szerepet is betöltenek, ugyanis az összes barlang bejáratánál, még a turisztikailag hasznosítottaknál is buddha szobrokat, füstölőket, kisebb-nagyobb szentélyeket találtunk, sőt, bent a barlangban is előfordulhat, hogy szembe jön veled egy-egy szobor. 

Nem nagyon mentünk be barlangokba, hisz nemrég egy iskolás csoport is milyen emlékezetes élményeket szerzett barlangi búvárkodásból, csak benéztünk egy-egynek az eléjébe, ha már volt nálunk fejlámpa, meg (motoros)sisak, ekkor hangzott el a következő párbeszéd:

- Peti itt nincsenek pókok?

- Nincsenek nyugi. Azta k..va! (Egy tenyérni szőrös pók szaladt el előttünk...)

Öt másodperc múlva kint is voltunk és innéttől csak a kiépített barlangokat és a felszíni karsztjelenségeket fedeztük fel. A következő hegyben pédául találtunk egy kisebb lyukat:

Arra a kis részre nem nőtt hegy. Elfelejtett odanőni. 

A kúpkarsztok szélein nagyon sok helyen hatalmas cseppkőoszlopokat láthatunk, számomra ezek nagyon egzotikusak voltak, mert pálmafák nőttek közöttük, illetve sok helyen teljesen benőtte a dzsungel a cseppköveket. Valahol a barlangok bejáratánál rengeteg kagylót, tengeri csigát találtunk, gondolom egykor itt lehetett a tengerszint. 

Mély töbrökkel is össze tud futni itt az ember, sőt olyanokkal is aminek az alján tavak vannak, barlangok nyílnak, illetve ilyeneket még kiépített túraútvonalakon is találhat az ember. Na nem úgy kiépített, mintha bármilyen segítséget építettek volna az út nehezebb szakaszaira, csak itt-ott van egy kötél és a meredek szakaszokhoz oda van támasztva egy, vagy néha egyből kettő bambuszlétra. 

Az élelmes helyi turisztikai cégek az ilyen töbrökbe, barlangokba kalandtúrákat vezetnek: amikor kapsz fejlámpát, túravezető vigyáz rád, hogy le ne ess a létráról, illetve az extrém túrákon van, hogy beülőben, kötélen eresztenek le egy-egy nagyobb sziklafalon. Mi persze önállóan jártuk be ezeket a helyeket.