Koppenhágából induló repülőnk Bangkokban (thai nevének a jelentése az Angyalok Városa) szállt le egy röpke tíz órás repülő út után, és ezzel a tíz órával meg is érkeztünk a télből a nyárba. Már a reptéren 32 fok fogadott minket, közel 100%-os páratartalommal, ezért meglehetősen furán éreztük magunkat téli cipőben, vastag pulcsiban, kabáttal, sapkával, kesztyűvel felszerelkezve...

Gyorsan megcéloztuk a szállásunkat, amit itt is egy kicsit a koppenhágaira hasonlító gyorsvasúttal közelítettünk meg. Persze a végén volt egy kis gyaloglás (4 km!) a húsz kg-os táskákkal, a 32 fokban... Nagy nehezen odaértünk, leraktuk a táskáinkat, majd nekiindultunk, hogy egy gyors ebéd után felfedezzük a várost. Volt mit felfedezni!

Bangkok Thaiföld legnagyobb városa, lakossága több, mint kilenc millió fő, így nem meglepő, hogy igen-igen zsúfolt. Közlekedése nagyon kaotikus, rengeteg robogó, tuk-tuk és autó okoz szinte folyamatos közlekedési dugókat. A közlekedésben nem oly nagy divat a szabálykövetés, ha pirosra vált a lámpa az pl. csak annyit jelent, hogy a robogósok elkezdenek gyorsítani... A sok motor, autó miatt gyakran nagy szmog is társul a hőséghez, de ezt most a szeles időjárás miatt jórészt elkerültük. Nem úgy, mint három éve... Ezek mellé szerencsére egész sűrű tömegközlekedés társul: metró, magasvasút, hajójáratok - így gyorsan és egyszerűen el lehet jutni mindenhová. Mi legtöbbször a hajót válsztottuk, mert  ez a legolcsóbb és mert talán a város a folyóról mutatja a legszebb arcát. 

Mint minden nagyváros, Bangkok is elég multikulturális, csak itt a kínai, indiai, muszlim (thaiok egy része mohamedán) és európai hatások keverednek a thai kultúrával. A legnagyobb kisebséget a kínaiak, majd indiaiak teszik ki, így ezek a népek színesítik tovább az amúgy sem szürke város arculatát. A különböző kulturális hatások a különböző templomokban és piacokban, illetve azok kínálatában nyílvánultak meg a legegyértelműbben.

Először a többféle valláshoz tartozó templomokat néztük meg, melyeknél azonban mégis közös volt, hogy rengeteg virággal, aprólékosan kimunkált díszítéssel látták el az épületeket. . 

A legszebb templom természetesen a Királyi Palotában található, és egy smaragdból kifaragott Buddha szobor számára készült. Maga a Buddha szobor, akárcsak a dánoknál a Kis hableány, méreteit tekintve csalódást keltett: egy ilyen szép templom, temérdek arany egy 60 cm-es szobornak..! 

Smaragd Buddha ide, a Királyi Palota oda, természetesen a főattrakció itt is Peti nagymamájának a világhírű sajtos lapjai voltak! (És persze Peti, a kölcsönzött autentikus elefántos hosszúnadrágjában - amit a templomba történő szigorú öltözködési szabályok miatt volt szükséges felvennie. Bizony bizony, nemcsak a hölgyeknek kell odafigyelniük, hogy a 30+ fokos hőségben legalább térd alá érő, és dekoltázst/vállakat elfedő ruhában lépjenek be a vallási helyszínekre; de majdnem minden negyedik férfin ilyen nadrág feszült. :) Az i-re a pont, hogyha az ember fia/lánya magasabb, mint a thai lakosság, akkor erősen bokavillantóvá válik a nadrág. Ági esetében ennek nincs jelentősége -és amúgy is készült- Petinél már annál inkább.)

 Thai, kínai és indiai templomok.

A piacok hatalmas méreteikkel, árugazdagságukkal és nyüzsgésükkel tudják megfogni az erre nyitottakat. Kapható itt mindenféle termék mindenféle minőségben, sajna leggyakrabban az otthoni kínai piacokon megszokott minőségben. Számunkra a legizgalmasabb a rengetegféle étel és az egzotikus trópusi zöldségek, gyümölcsök voltak, amiknek egy részét nemhogy nem ismertük, még képen sem láttuk őket. Az ételekkel vigyázni kellett, mert itt nem úgy használják a fűszereket, mint otthon. A "beülős" étkező helyeken eleve négyfajta csípős paprika van kint az asztalon (nem csak egy, mint otthon), és amit itt "kisit cípősznek" hívnak, az számunkra a jó csípős; olyannyira, hogy Ági az így kategorizált fogásokat már alig tudta megenni. A szerintük csípős ételt még üditővel/sörrel megtámogatva is alig-alig lehet legyűrni, Petinek sikerült, de félúton verejték és könnycseppek gördültek le nagyjából az arca minden szegletéből. Ezen kívül még van a nagyon csípős kategória is - az még szerintük is "really, REALLY spicy!"... El se merjük képzelni, hogy ez milyen lehet...

Thaiföld fővárosa az 1700-as évekig nem Bangkok, hanem Ayutthaya volt. 70 km-rel északabbra fekszik és érdemes meglátogatni, főleg, ha már unjuk a tömeget és a szmogot a fővárosban, na meg szeretnénk megismerni kicsit a vidéket is. Ayutthayát a burmaiak fosztották ki és rombolták le, de még ma is igen impozáns látványt nyújt, noha eredetileg Bangkokot is a régi főváros köveiből kezdték el felépíteni. Hihetetlen gazdag lehetett egykoron! 

Mivel a látnivalók elszórva találhatóak a városban, így célszerű biciklivel, vagy a bevállalósabbaknak robogóval (a menőbbség kedvéért nevezzük inkább motornak :)) bejárni a helyet. Mondanom sem kell, Peti a motorbérlés mellett szavazott, így 200 bahtért sok-sok karikát téve megnéztük a legérdekesebb templomromokat. A forgalom szerencsére nem olyan őrülten vészes és nem is olyan nagy tömegek furikáznak - kezdésnek pont jó volt. Kivéve, mikor az iskolaidő végeztével egy kétperces félreállással néztük végig, ahogy temérdek busz halad egymás után, a helyi iskolákból hazaszállítván a gyerekeket. Ilyen iskolabuszokkal mi is szívesen utaztunk volna, szuperhősöket és anime-figurákat festettek a buszok oldalára, ráadásul nem Ikarus-csuklós buszokon ültek a lurkók, hanem modern, légkondis-emeletes járgány vitte haza őket. Mi pedig ültünk a 34 fokban, a fekete ülésen, amiről, ha húsz másodpercre leszállsz és visszapattannál, fedetlen bőrfelületen elsődleges égési sérüléseket szerzel. Igazából Ayutthaya volt az egyetlen város, amit ténylegesen kisvárosnak könyvelhettünk el, mind a forgalom szempontjából, mind az árakat tekintve. Az ámulatra méltó fennmaradt "ősi maradványok" ellenére nincs annyi turista, helyiek is kevesebben - kis fellélegzés a bangkoki tömeg után. 

Ezek után visszatértünk Bangkokba, de az ottani őrült rohanás és szmog meggyőzött arról, hogy egy nyugis kisvárosban jobban érezzük majd magunkat, ezért délnek vettük az irányt.