Mikor februárban megérkeztünk, már foglalkoztatott a gondolat milyen érzelmek fognak cikázni bennem decemberben, tíz hónapja távol a családtól, barátoktól és az otthontól. Utazás alatt könnyű volt megfeledkezni erről, de az utóbbi időben rohamosan közeledett a várva nem várt időpont.
Négy hónapja élem egy mindennapi aucklandi huszonéves életét. Ennyi idő alatt szereztem jó pár ismerőst, barátot. A „menő” klubbokban” már nem kell sorban állni, soron kívül beengednek. Az italokat kedvezménnyel kapom és a kedvenc helyeimen már név szerint köszöntenek.
Új-Zéland egy mezőgazdasági ország, sokan dolgoznak a mezőgazdaságban, az első telepesek is farmerként kezdték el az életüket és erre máig büszkék a helyiek. Egyáltalán nem kapcsolódik negatív jelentés a farmer kifejezéshez. Szóval egy farmon dolgozni az egyik legújzélandibb dolog, amit csinálhatunk, és a farmokon állítólag egész jól lehet keresni, és szinte mind lenyűgöző környezetben van, ezért elkezdtem keresni egy ilyen állást. 
Lassan tíz hónapja Új-Zélandon élünk, így már egyre kevesebb dolgon lepődünk meg, egyre jobban belerázódunk az itteni életbe, de még mindig találkozunk meglepetésekkel.
- Tizennyolc éves kor alatt senkit nem szolgálnak ki szeszes itallal, de mindenkitől elkérik a személyijét, aki huszonöt év alattinak néz ki. Ha nincs igazolvány, akkor nem is szolgálják ki az embert. Előfordult már velünk, hogy húszon sok évesen nem vehettünk meg egy üveg bort…
- A világ első kereskedelmi bungee jumping helye Új-Zélandon van, pontosabban Queenstown mellett, a Déli-szigeten. Bence ki is próbálta, tapasztalatait egy szóval jellemezte: baaazm…
Nem túl izgalmas, sok a deszkás rész is benne, de bepillantást nyújt milyen is egy átlagos nap Aucklandben.
Majdnem háromhavi munka után elbúcsúztam Blenheimtől, és végre újra hátamra vettem a hátizsákomat. Nem mentem azonban messzire, csak a szomszéd városba, Nelsonba. Bár ez is 120km-re van Blenheimtől, itt mások a távolságok. Úgy terveztem, hogy a szokásos módon utazok, stoppolok. Ez csak félig meddig jött össze, mert csak az út mentén sétáltam, még a kezemet se nyújtottam ki, már megállt egy autó. Ez még nem is igazán számít stoppolásnak. Majd a következő párbeszéd hangzott el:
- Szia fuvart keresel?
- Igen, Nelsonba mennék.
- Nelson mellé megyek én is, szállj be. Ha berakod a táskádat hátra, ne ijedj meg a kecskéktől.
- ???
Igen a személyautónak a hátsó ülése ki volt szedve, és helyette egy kecske, és két kecskegida utazott ott.
Eddigi bejegyzéseinkben elég sokat írtunk arról, hogy magyarként hogyan látjuk Új-Zélandot, most nézzük meg milyen ez fordítva, milyen ha egy kivi jön Magyarországra:
Gary, Új-Zélandról érkezett Magyarországra és mesélt a tapasztalatairól, véleményeiről a mi kis hazánkkal kapcsolatban. A +30°C-ból indult és megérkezett a -10°C-ba. Ennél messzebbről turistaként, Magyarországra, még nem jött senki, mert ennél messzebbi hely már amúgy nincs is a világon. 
Magyar terveim szerint, három hónapot kellett volna dolgoznom a mezőgazdaságban, majd utána visszakerülni a bárpult mögé. Mint utóbb kiderült, nem érdemes tervezni. Izgalmasabb is a spontaneitás, és vele kerülhetsz el olyan helyekre, ahol a jó sztorik keletkeznek. Egy percet sem bánok, ami nem a terveim szerint történt.
Majdnem hat hónapig voltam effektíve bár nélkül. Az elején még hetente kétszer gyakoroltam a mozdulatokat, majd ez a szám egyre-egyre csak csökkent. Volt egy „vendég napom” Queenstown legjobb koktél bárjában. Nem pénzért, hanem új tapasztalatokért álltam a bár mögé, de ez minden.
2015. február 5-én hajnalban a vállainkra vettük a hátizsákjainkat, elbúcsúztunk családjainktól, barátainktól és felszálltunk a Tajvanba tartó repülőre. Tizenhat óra levegőben eltöltött idő után megérkeztünk Taipeibe, de ekkor még csak az utunk felénél jártunk Új-Zélandra. Hiába Magyarországról Új-Zéland a legmesszebbi hely ahová el tudunk utazni.
Az egész sztori még Wanakában kezdődött. Egy online versenyre jelentkeztem, ami az ország bartendereit rostálta. Az italom, lévén hogy nem volt bárom, a lehető legegyszerűbbre készítettem. Csak egy szirupot készítettem a tequilához és egy bittert. De nagy hangsúlyt fektettem az elküldött képre, és az ital történetére is.
