Lapátoljuk a GDP-t

Miután ideiglenesen letettünk a vendéglátós karrierünkről, szép sorjában elindultunk északra, Blenheimbe és a szőlőmetszés varázslatos világába.  Egy-egy hetes csúszással érkeztünk meg: először Peti, majd Máté végül Bence, de most már mindhárman a szőlősorok között töltjük a hétköznapjainkat. szolo.JPG

Itt már ismerősként köszöntött minket a hostel tulajdonosa, s egyből munkát is talált nekünk. Így újra a végtelen szőlősorok között találtuk magunkat, ugyanott ahol az első heteinket töltöttük, csak most igazi szaktudást igénylő munkát bíztak ránk: a metszést. Igaz ezt is max. három óra alatt megtanultuk.

A szőlészetekben igazán vegyes brigádok jönnek össze: sokan vannak a vanuatuaiak, tongaiak, van jó pár hozzánk hasonló hátizsákos turista, s persze kivik, maorik is. A vanuatuaiak, tongaiak általában külön csoportban dolgoznak a nagyon rossz angoljuk miatt, mi a helyiekkel vagyunk egy csoportban.

Mi két szőlészetben dolgozunk, az egyikben teljesítménybérért, a másikban órabérért. Mindkét helyben közös, hogy a közvetlen főnökeink kínaiak. Nem egyszerű megszokni a vezetési módszerüket. Elméletileg a teljesítménybéres a jobb hely, de itt igencsak kell iparkodni, hogy átlépjük a minimál órabért. Ez meg is látszik a metsző csapat hangulatán is, mert a leggyakrabban használt kifejezések a különböző káromkodások: helvete (svéd), spizdi (szlovén) f.ck és valamiért lassan magyarul is mindenki megtanul káromkodni.  Mikor lerángatjuk a levágott venyigéket a drótról, hatalmasakat tud ütni és ekkor használjuk az összes eszünkbe jutó indulatszót.

11411923_941641365857691_1787313022768514984_o.jpg

A munka elég monoton, nem sok különbség van a szőlőtőkék között, a monotonitást csak a gyönyörű táj, a napfelkelték és napnyugták ellensúlyozzák, így mindenki próbálja lekötni magát: legtöbben zenét hallgatnak, valaki hangoskönyvet "olvas", valaki pedig oroszul tanul a munka közben. Időnként káromkodások, időnként orosz szavakat hallhat az ember, ami szürreális, ha hozzávesszük, hogy dolgoztunk amerikai radarok árnyékéban is.

7500164.jpg

Amerikai radarok amik a Csendes-óceán déli térséget ellenőrzik, szőlészetek közvetlen szomszédságában

Elméletileg szabadnap csak a nagyon ritka esőnapokon van, hétvégén is dolgozhatunk, ha akarunk. A hétvégéken, ha jó az idő és pihenőnapot veszünk ki, inkább igyekszünk a környék felfedezésével tölteni, bár ez nem túl egyszerű mert eléggé el tud lustulni az ember öt-hat nap fizikai munka után. Azért pár szép helyre sikerült már eljutnunk. 

A metszési szezon elméletileg szeptember közepéig tart, de ki tudja meddig maradunk itt, vagy  hol leszünk akár a következő héten.