A Google a "Mi kell a tökéletes nyaraláshoz?" keresésre egy rakás tippet és ötletet ad nekünk, de ugyan ki keresne rá arra, hogy hogyan lehet a legkevesebb kényelemmel utazni? Meg egyáltalán miért utazna valaki pont így a Magyarországról világvégének tűnő Kazahsztánba és Kirgizisztánba? Nem lenne jobb inkább a spanyol tengerparton, egy légkondis hotelban punnyadni? Megannyi kérdés, de a rekordhosszúságú cikkben mindenre megadom a választ.

Végy magadhoz útitársakat és egy kis kalandos kezdetet, adj hozzá sok-sok utazást, vidéki- és középkori hangulatot, öntsd le az egészet egy nagy adag várva-várt tavaszi, jó idővel és BUMM kész a tökéletes orosz hétvége.

Itthon az utóbbi időkben sajnos szitokszóvá vált az "orosz metró" kifejezés, pedig az igazi, legendás oroszországi metrónak nincsen párja a világon. Egy kis vizuális ízelítőt szeretnék adni az igazán kulturált tömegközlekedésből.

Szovjet - játék - automaták múzeuma. Mikor meghallottam, hogy van ilyen, azonnal rohantam megnézni és kipróbálni. Valamiért sokkal jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint bármi más Moszkvában.

Miután megismertük a környezetet ahol élek, szeretném elmesélni nagyjából a nappalaimat és éjjeleimet Moszkvában. Már az előzményben leromboltam egy-két sztereotípiát, ezt a szokásomat ebben a cikkben is folytatom.

Mit csinál az ember, ha utazna, de nem tud oda, ahova akar? Elmegy egy másik helyre, ahova a Gondviselés tessékeli.

Szeretném összefoglalni, miért nem sikerült munkavállalói vízumot szereznem és visszamennem Új-Zélandra. Remélem, valakinek segíteni tudok, hogy ne történjen meg vele ugyanaz a malőr.

Ha megkérdi valaki tőlem, hogy melyik a legkülönlegesebb ország, ahol voltam, a válaszom egyértelműen Tonga. Pedig az égvilágon semmi különös dolog nem történt, mikor ott voltam, csupán örülök neki, hogy ott lehettem. A Csendes-óceánban, a semmi kellős közepén, amire a földi paradicsom jelző korántsem túlzás.

Új-zélandi vízumom lejártának közeledtével már főleg a munkára, a pénzkeresésre koncentráltam, így az utolsó hónapjaim szürkébbre sikeredtek mint az előzőek. Például négy hónap alatt csak egy hegyet másztam meg… 

Ez egy elfogadhatatlan állapot, ezért hazafelé menet két hétre megálltam Thaiföldön pihenni és csavarogni egy kicsit.

 Milyen gyorsan letelt ez az egy év, nem? Nekünk legalább is, mint ha csak tegnap lett volna mikor kint aludtunk a templom kertben egy szeles éjszaka, almát szedtünk a harmatos napfelkeltében vagy éppen kikászálódtunk a fejtetőre állított kocsinkból. Ez idő alatt aki követett minket, tudja, hogy nem fényképeztünk sokat. Csak ha tényleg muszáj volt. Inkább a régi értéteket valljuk és megéljük a pillanatot. 

"Lehet, hogy egy kép többet mond ezer szónál, de egy elmesélt történetnél te adod a színeket!"

                                                                                                                     Harangozó Koelho

Mátéval úgy határoztunk, hogy felhasználjuk a kiérkezéskor vásárolt return jegyeket. Már a haza indulás napja előtt pár nappal összeköltöztünk megint. Meg voltak a bepótolatlan beszélgetések és kellőképpen elbúcsúztunk a szigettől. Este nyolc órakor szállt fel a gép. A cirka háromezer kilométerrel lévő Ausztráliban este hét óra ötven perckor szálltunk le. Bocs időutazás, hogy mondtad?