Itthon az utóbbi időkben sajnos szitokszóvá vált az "orosz metró" kifejezés, pedig az igazi, legendás oroszországi metrónak nincsen párja a világon. Egy kis vizuális ízelítőt szeretnék adni az igazán kulturált tömegközlekedésből.

Pár adatot közlök, hogy el tudjuk helyezni a moszkvai metró méreteit: 15 vonalon, 243 megállón keresztül szállítják a metrókocsik a napi átlagos 6,7 milliónyi utast, de volt olyan nap, amikor majdnem egy magyarországnyi ember használat csak ezt a tömegközlekedési formát. Hallottam egy olyan városi legendát, hogy egyszer valakinek valamikor sikerült egyetlen nap alatt végigjárnia az összes vonal összes állomását - de erre sajnos bizonyítékot nem találtam. Mindenesetre a hatalmas metróhálózat tapasztalataim szerint a legkényelmesebb, leggyorsabb és legegyszerűbb közlekedési lehetőség Moszkvában. Bizony sokszor még az autónál is gyorsabbnak bizonyul - bár a budapestieknek ez nem lehet nagyon meglepő.

Ez a térkép, aminek a központjában a Vörös tér áll. Van még egy körgyűrű, de ott vonat közlekedik.

Hihetetlenül díszesek az állomások, rengeteg mozaikkép, szobrok, domborművek és különleges csillárok ékesítik őket. Nem aprózták el a dolgokat, még a legképtelenebb helyzetben sem. A Новокузнецкая megállót például 1943 novemberében adták át, akkor, amikor a front még bőven a Szovjetunió területén húzódott, sőt, még Leningrád ostroma sem ért véget. És ekkor, amikor a magyar hadsereg katonáinak átlagos napi 7 (hetes) darab lőszer jutott, akkor Moszkvában adtak át új metróállomást. Rézdomborművekkel.

A híres/hírhedt orosz metrókocsik sokfélék, igaz én főleg ugyanolyan régi kékkel utaztam, amit itthon is ismerünk. Persze itt is vannak új kocsik, és hallottam olyan pletykát, hogy némelyiken USB töltők és érintőképernyős térképek is vannak - de nem volt alkalmam megtalálni ezeket a típusokat, így a moszkvai metró körüli rejtélyek számát gyarapítja.

Én az 1-es számú, piros színű, elsőként megépített vonalon jártam szinte napi rendszerességgel. Mivel a belváros kb. tíz kilométerre volt a kolesztől, a negyven perces séta+metrózás egész jó időnek számított. Meg kell említenem, hogy az elmúlt évek terrortámadási következtében (melyeket ezen a vonalon követtek el) már egy jó ide csak speciális kapukon lehet lemenni az alagútba, de szúrópróbaszerűen ellenőrzik az emberek csomagjait. Kinti tartózkodásom során Szentpéterváron volt robbantás, ami után Moszkvában is szigorúbban vették az ilyen ellenőrzéseket. Engem is kb. 3-4 alkalommal állítottak meg és volt, hogy egy speciális, robbanásbiztos "szekrényben" átvilágították a táskámat. Mindezt egyébként nagy türelemmel és kedvességgel tették. Volt egyszer, hogy megakadt a szemem egy csinos rendőrhölgyön, de a mellette álló - közép-ázsiai származású - férfi társának ez gyanús volt és megszólított, hogy igazoljam magam, mutassam a táskám tartalmát stb. Oké, persze mutogattam mindent amit kért, de egy-két kérdését nem értettem meg és bocsánatkérően mondtam, hogy "Elnézést, nem beszélek jól oroszul." De ő mosolyogva csak annyit felelt, hogy "Szerintem jobban beszél, mint én."

Potyázni egyébként nem lehet, még ha néhány megállónál úgy is tűnik, hogy nyitva vannak a kapuk, elég csak átsétálni jegy nélkül. Ha azonban nem húzzuk le az elektronikus kártyánkat, a kapu bezáródik és hangosan elkezd sípolni, amit tuti észrevesz mindenki, például a biztonsági személyzet.

Szeretném megemlíteni, hogy meglepően sokszor adták át a helyüket az orosz fiatalok a helyüket az idősebbeknek/várandós anyukáknak. Oroszországban a gyakorlatban is létezik az idősek felé egy megkérdőjelezhetetlen tisztelet, ami például így is megnyilvánul. Na, ezt átvehetnék tőlük.

A következő megálló nevét, meg a "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!" mondatokat itt férfi és női hang is bemondja. Amikor a város központjába utazunk, akkor férfit hallunk, ez szimbolizálja ugyanis a munkába hívó hangot. Amikor pedig ellenkező irányba, tehát távolodunk a központtól - elviekben már a munkából tartunk haza -, akkor pedig az otthont és a hazahívást szimbolizálni hivatott női hangot hallhatjuk.

Ez vajon mi? Ide zárják a rossz gyerekeket?

A végére pedig egy kis cukiságot hagytam. Az www.animalsontheunderground.com c. oldal a leghíresebb metróvonalak térképére rajzol állatformákat. Így, mondjuk a Google térképen követve mozgásunkat, akár egy ló vagy egy aranyhal formájút is utazhatunk - ami kreativitásból ötös, de gyakorlati hasznát brit tudósok még mindig kutatják. Hát, én maradok inkább Budapesten a kígyó/giliszta lehetőségeknél.