Újra Új-Zéland vadregényes hegyei között

Egy ország ahol a földrengések majdnem a hétköznapok részei, több működő vulkánnal is büszkélkedhetnek, teljesen kiszámíthatatlan az időjárás, ezek mellé a föld egyik legnehezebben megközelíthető és az egyik legdrágább helye, ahol az egyik legnehezebben érthető angolt beszélik a helyiek, ahol sokkal több birka él mint ember és ráadásul nagy papagájféle madarak lopják a szendvicseinket, majd éjszaka megrágják a kocsik műanyag és gumi részeit is. 

Ez az egyik kedvenc országunk: Új-Zéland.

Az Ausztrál Working Holiday vízumunk lejárta után el kellett döntenünk, hogy az ausztrál nyárból hazautazunk-e a februári Magyarországra, vagy egy Sydneyben végigdolgozott év után folytatjuk a déli félteke felfedezését. 

Nem hezitáltunk sokat, megvettük a repjegyeket és pár héttel később landoltunk Új-Zéland Déli-szigetén és Queenstownban a határőr aggódó kérdésére válaszoltuk, hogy nem, nem voltunk az elmúlt három hétben Kínában, és nyugi nem vagyunk lázasok.

Queenstown nem sokat változott amióta erre jártunk, azóta is ugyanúgy az extrém és outdoor sportok paradicsoma, rengeteg turistával és rengeteg nyugat-európai fiatallal. 

A hostelünkben a lakótársaink is két 19 éves svéd lány voltak, akik egyik nap ejtőernyőzni, majd másnap bungee jumpingolni mentek, s az estéiket természetesen a bulizás töltötte ki. Három-négy nap alatt költötték el ketten a mi két hetes költségvetésünket...

Fantasztikus hegyek között fekszik a város egy hatalmas tó partján, minket is ezek a hegyek vonzottak ide, ezeket akartuk megmászni az első itteni napjainkon. Nekünk egy nagy pluszt adott a táj mellé a kellemes időjárás is, ugyanis itt kellemes huszon fokok voltak, míg Sydneyben tombolt az ausztrál nyár. 

Egyik első utunk a Ben-Lemond csúcsra vezetett, innét megdöbbentően szép táj tárult a szemünk elé, és mivel szerencsére jó korán indultunk, még nem volt tele emberekkel. Bezzeg lefelé menet jó pár turista mellett elsétáltunk! 

Visszagondolva nagyon furának tűnik, hogy anno hetekig itt éltünk, és nem másztuk meg ezeket a hegyeket, csak a munkakeresésre koncentráltunk. Bár Queenstown a világ egyik legdrágább városa. Most bezzeg sok étterem, bár bejáratán kint volt, hogy alkalmazottakat keresnek...

Queenstown legszebb túráit megcsináltuk, utána felvettük a bérelt kocsinkat és hálózsákjainknak hála ezután szállásra sem volt már gondunk. 

Első utunk Wanakába vezetett, ahová viszonylag lassan értünk oda, mert mindig szembejött egy hegy, ahová fel kellett sétálni, vagy egy szivárvány amit meg kellett állni lefotózni, van látnivaló...img_3999.JPEG

Aztán végül csak-csak megérkeztünk és találtunk egy helyet, ahol tudtunk a tó partján aludni! 

Reggel megcéloztuk a wanakai emblematikus túraútvonalat, a Roys Peak-et, és ahogy küzdöttük le a több, mint 1500 méter szintet élveztük, ahogy nyílik ki a szemünk előtt a táj és száz méterenként megálltunk fotózni, mert "Ezt muszáj!". 

Felfelé a csúcsra érve komoly vita alakult ki túrázók között, hogy ez az út-e a világ legszebb útja. Végül a sok szint miatt el-elakadó lélegzetnek hála kompromisszummal ért véget a vita és megegyeztünk, hogy az első ötben mindenképp benne van. 

 Ezután felültem kicsit a nosztalgiavonatra és meglátogattuk az Ahuriri völgyet, ahol anno még Bencével és Mátéval dolgozgattunk egy kicsit. A táj változatlanul gyönyörű volt és adott egy plusz élvezeti értéket, hogy itt nem volt tele minden emberekkel, így akivel találkoztunk annak köszöntünk, elbeszélgettünk kicsit. Egy dolgot azonban nem vettünk elég komolyan, éspedig, hogy a hegyek között egész hűvös van hajnalonta. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy három fok van a kocsiban, és hiába volt rajtunk az összes ruhánk, a fogaink vacogása oly hangos volt, hogy nem tudtunk tőle aludni. Miután kimásztunk a hálózsákokból, hálát adtunk a kis hordozható gázégőnknek és ittunk gyorsan egy erős teát egy forró kávéval, csak hogy elkezdődjön a nap! 

morci.pngHurrá nyaralunk!

Ez egy enyhén emelkedő hosszú völgy, s ahogy haladunk felfelé, egyre szebb táj bontakozik ki előttünk, hangulatos menedékházak és vad hegyek mellett haladhatunk el. Nehéz visszafordulni!

Ahuriri völgy, s a völgyben szolidan megbújó "lakókocsink"

Szerencsére ahogy kisütött a nap, egyből felkapcsolták a fűtést és az aznapi túránkat már rövidujjúban tudtuk befejezni, egy enyhe napégéssel. Új-Zéland, én így szeretlek!