Az eddigi beszámolókban nem említettük és a képekből sem jön át, Bali (és gondolom egész Indonézia) egyik legsúlyosabb problémája a szemét. Vagyis a szemét kezelésének finoman szólva sem 100%-os megoldása. 

Ez azonban nem egy balinéz probléma, elég Magyarországon kinézni majdnem bármelyik közterületre, vagy egy vihar után sétálni egyet Ausztrália egyik Csendes-óceánra néző strandján és mindenhol találhatunk műanyag szemetet. Csak míg Ausztráliában egy-két maroknyi szemetet tudunk összeszedni, itthon pedig jó pár szemetes zsákkal, addig Balin és több helyen a fejlődő világban sok-sok tonnányi szemét hever mindenfelé. 

Elsősorban a műanyag hulladék okoz problémát, mindenfajta egyéb szerves anyag viszonylag gyorsan lebomlik.

Ezt reggelente takarítják a hotelek alkalmazásában álló emberek, de így csak egy-egy partszakaszt tisztítanak meg, és ez is csupán csak a jéghegy csúcsa...

Balin a turizmussal jelent meg a fejlődés, majd a jólét, és csak pár évtizeddel ezelőtt váltották fel a bambuszból készült hétköznapi eszközöket az egyszer használatos műanyagok. A bambusz pálcikákat, tányérokat, poharakat ha tönkre mentek a helyiek egyszerűen bedobták a folyókba, patakokba, azok bevitték a tengerbe, majd azok a melegben gyorsan lebomlottak. Volt-nincs. 

Sajnos ma is az egyszer használatos műanyagokkal gyakran ugyanezt csinálják. Ezért vannak tele a folyók és a tengerpartok zacskókkal, pet-palackokkal, két és fél deciliteres műanyag palackos/poharas vízzel. Két és fél deciliteres kiszerelésben is árulják a vizet! A csapvíz ugyanis nem iható. 

Ennek a terméknek sem szabadna léteznie! 

Természetesen létezik valamiféle szemétszállítás Balin, van egy hatalmas lerakó a szigeten, de újrahasznosítás nyomaival csupán a reptéren találkoztunk, s kétlem, hogy ténylegesen újrahasznosulnának az ott szelektíven gyűjtött dolgok.

A tengerparton megjelenő szemét nemcsak a szigetről kerül a vizekbe, hanem jócskán Jáva szigete felől érkezik a tengeráramlatok szállításával, ugyanis Indonézia a második legnagyobb szennyező a világon, ha a tengereket nézzük.

Így válik egy lokális probléma - a szemétkezelés nem megfelelő szintje Indonéziában - egy globális problémává: a csendes-óceáni szemétszigetek létrejöttéhez, ami az óceán partján lévő összes országot érinti, és a mikroműanyagok miatt az összes embert, aki fogyaszt tengeri halakat. Hogy csak a legegyszerűbb összefüggést említsem.

Középtávon mindenképp ez Bali legnagyobb problémája, mert egy turizmusra épülő gazdaságban elképzelhetetlen, ha tonnányi szemét borítja a tengerpartokat, és úszás közben műanyag zacskókat kell kerülgetni. 

Nézegessetek itt képeket, saját képeket nem nagyon csináltunk, mert igyekeztünk a pozitív dolgokat megfogni, de Denpasar (Bali legnagyobb városa) mellett tényleg ilyenek a partok, és ez nekünk Ausztráliából érkezve még jobban szemet szúrt, ahol már igyekeznek visszafogni az egyszer használatos műanyagok használatát, illetve a helyieknek nem törik le a derekuk, ha összeszednek egy nagyobb vihar után pár marék szemetet.

Ez az a súlyos globális probléma, amire a legkönnyebben lehetne megoldást találni, "csak" egyszerre kellene globális, regionális és helyi szinten is cselekedni.

A globális nagyvállalatoknak visszafogni az egyszer használatos műanyag és csomagolóanyag használatot, regionálisan kiépíteni a szemétszállítás és újrahasznosítás rendszerét és helyi szinten nem eldobálni a természetben, hanem inkább összeszedni a tenger és folyópartokról a szemetet. 

Leírva milyen egyszerűnek hangzik, mégis mi sem tudjuk megoldani, hogy évtizedek óta a tavaszi árvizek ne terítsék be szeméttel a Tisza-partot...