Koalák, kenguruk, medúzák - csavargás Ausztrália partjainál

Avagy a régi szép idők

Sydneyben élve igyekeztünk megismerni az ausztrál életszemléletet, életstílust, és mivel a sport és a természetjárás majdnem mindenki életében nagy szerepet játszik, így mi is belevetettük magunkat ebbe a számunkra sem idegen világba. 

A természetjárás itt egy kicsit mást jelent mint otthon, részben a nagy távolságok és az európaitól nagyon különböző élővilág miatt. A túrázás, kirándulás Ausztráliában majdnem mindig hosszú vezetéssel jár együtt és a helyiek nagyon gyakran négykerék meghajtású autókkal indulnak útnak. 

Ha nyitott szemmel jár az ember akkor rengeteg olyan állattal lehet összefutni az ausztrál erdőkben, nemzeti parkokban amikkel Európában csak a vadasparkokban találkozhat az ember. Ezekből a találkozásokból általában egy-egy klassz fotóval, vagy egy-egy jó sztorival lehetünk gazdagabbak.

Egyik célunk az volt az elmúlt évben, hogy a természetes élőhelyén találkozzunk egy koalával, ezért ahol közúti jelek figyelmeztettek, hogy vigyázzunk a koalákra, ott mindig mindenfelé nagyon alaposan körül néztünk - elvégre akárhol bujkálhatnak.img_20200102_183323.jpg

Az ünnepek, iskolai szünetek alatt rengetegen a természet, a nemzeti parkok felé veszik az irányt és több napra is kiköltöznek sátorba, lakókocsiba és a szörfözés, horgászás, grillezés, túrázás fáradalmaival töltik ki a szabadságukat. Ez még hatványozottabban igaz a nyári szünet alatt: karácsony után és újévkor.

Szilveszter után mi is követtük ezt az ausztrál szokást és a pihenésnek ezt a módját választottuk, és egy bérelt kocsival elindultunk észak felé, nagyon homályos tervekkel, csupán egy sátorral és három hátizsákkal. Észak felé, mivel Sydney és Brisbane között rengeteg gyönyörű part található és mivel ekkor a Sydneytől délre található nemzeti parkokat lezárták az erdőtüzek miatt.

Első utunk a Myall Lakes Nemzeti Parkba vezetett, ahol igazi sivatagi tájat találhattunk, ugyanis vándorló homokdűnék között tudtunk szaladgálni. 

Igaz ezeket a dűnéket nem a csapadékhiány, hanem az óceán felől folyamatosan fújó szelek hozzák létre. Körülbelül ezer km-es távolságra vannak a legközelebbi homokdűnék (Ausztrália nem csak sivatag), így ezek a helyieknél is  látványosságnak számítanak és szoktak itt sandboardozni (snowboarddal lecsúszni a homokdűnéken) és terepjárókkal rallizni. Mi fel-le szaladgáltunk a dűnéken s nagyokat bukfenceztünk. 

Este szembesültünk vele, hogy mennyire népszerű időszakban érkeztünk, mert minden ingyenes és fizetős kemping teljesen tele volt, így akadt egy kis fejvakarás míg megoldottuk a szállás kérdést. De így is szerencsénk volt, mert mint kiderült a helyiek már jórészt egy évvel ezelőtt lefoglalták a kempinghelyeket erre az időszakra.

Reggel közülünk a legélénkebb felkelt megnézni a napfelkeltét, de a felhős idő miatt csak a hullámokban játszó delfinek látványával kellett beérnie Áginak.

Tovább haladva észak felé találkoztunk az erdőtüzek nyomaival. Láttuk az autópálya mentén a leégett erdőket és láttunk még pár parázsló erdőt is.

Öcsémet autózás közben azzal ébresztettem, hogy "Nézd csak ég az erdő tőlünk jobbra" odanézett, s az tényleg égett és hirtelen nem tudta, hogy ugorjon vagy fusson az autó hátsó üléséről. Belegondolva tényleg nem a legjobb dolog erre a mondatra ébredni.

A következő szállásunk egy szörfözésre tökéletes tengerpart mellett volt, de mi a többiekkel ellentétben inkább a helyi élővilággal barátkoztunk, vagyis csak barátkoztunk volna, mert az folyamatosan elugrált.14514604-44de-4c27-8ccd-5bb43d7aae8a.JPEG

Fura volt ez a szállás, mert több kempinget is megnéztünk a part mentén, míg találtunk helyet és az út mentén több helyen is izzott az erdő pár kilométerre a sátrazó emberektől, de a helyiek azt mondták, hogy ez már nem veszélyes, mert itt már elvonult a tűz, csak a kiszáradt falevelek lehullottak a fákról és már csak az olajos eukaliptusz levelek izzottak, nem tudott tudott volna újból nagy tűz kialakulni. 

20200104_191454.jpg

Megnyugtató erdei csendélet két kemping között...

Szerencsére igazuk lett a helyieknek, túléltük az éjszakát. Port Macquarie felé fordítottuk a kormánykereket és meglátogattunk egy koala kórházat, ahol főleg az erdőtüzekben megsérült koalákat gyógyították. Ezek az állatok már a tüzek nélkül is a kihalás szélén álltak, és emberi segítség nélkül nem lenne esélye a fajnak a túlélésre, de jó pár koala menhely és kórház viseli gondjukat, így talán a következő generációk is találkozhatnak ezekkel a szőrmókokkal. 

Ezután egy kis városnézésre adtuk a fejünket Port Macquarie-ben. Ez egy szépen rendben tartott ausztrál tengerparti kisváros, ahol a legnagyobb látnivaló a tengerpart és a kikötő, a helyiek művészeti érzékének köszönhetően.

Itt mindenki szívesen sétál, sportol, pecázik és ide szokták kihozni a kecskéket is sétáltatni.

20200103_181352.jpg

Ezután a 35 fokos nyár hatására egyre hívogatóbbá váltak a strandok, így haladéktalanul belevetettük magunkat a hullámok közé. Az önfeledt pancsolásunknak viszonylag hamar végett vetett, amikor felfedeztük, hogy tele van a tenger medúzákkal. Körülbelül minden hullámban volt egy! Ausztráliában köztudottan minden meg akar ölni ami mozog, így úgy éreztük éppen csak túléltünk egy vészhelyzetet. img_3454.JPEG

Partra sodródott medúza. 

Megkérdeztük a szintén ott pancsoló helyieket, és ők azt mondták, hogy ezek nem veszélyesek, nem kell aggódnunk, ezért merik beengedni az 5-6 éves gyerekeiket is.

Ez azért megnyugtatott minket. Bár ezután is össze-összerázkódtunk, ha úszás közben véletlenül hozzánk ért egy-egy medúza.

Még nézelődtünk a környékén majd az utolsó éjszakai szállásunkra hajtottunk, ami a Smoky Cape világítorony melletti kempingben volt. Már sötétedés után érkeztünk, ezért igazi megkönnyebbülés volt számunkra, hogy találtunk sátorhelyet. Itt a településektől távol igazi pompájában tudtuk megcsodálni a Tejutat és a Dél-keresztjét.

Másnap reggel, a sátrunktól körülbelül húsz méterre találkoztunk ilyen szimpatikus állatokkal: 20200104_104918.jpg

 Még szerencse, hogy éjszaka nem feküdt be hozzánk a sátorba (Varánusz)

Ezután már csak felnéztünk a világítótoronyhoz és miután tótágast álltunk örömünkben, elindultunk hazafelé Sydneybe. 20200103_185753.jpg