Taipei kulturális és kulináris nevezetességei után meglátogattuk a Yangmingshan National Park-ot is.

Ez egy Taipeitől 15 km-re elhelyezkedő nemzeti park, ami a helyi flórát, faunát és geológiai látványosságokat mutatja be a helyi kirándulók által elvárt kényelmi szinten (kiépített ösvények, büfék mindenhol). A helyiek nem túl bevállalós turisták, vendéglátónkat sikerült is kirángatnunk a komfort zónájából a nap végére. 

Nemzeti park büfével, látogatóközponttal, integető japán turistákkal

Elindulva felfelé a hegyen a szokásos kelet-ázsiai tájelemekkel találkozhatunk: farmerek a hegy lábánál tradicionális bambusz kalapban, ködbe vesző hegycsúcsok, bambuszerdők és világháborús japán géppuskafészkek. Felfelé haladva gyorsan fogytak a selfie bottal fotózó turisták, ebből tudtuk, hogy jó felé haladunk.

Felfelé haladva gyorsan változott a növényzet és az időjárás is. A napsütést sűrű köd, a magas fákat először bambuszerdő majd embermagas fű váltotta. 

 A fűben GPS alapú szeizmikes megfigyelő állomás jelezte, hogy tektonikailag aktív területen járunk.

Elérve 805 méteres tengerszint feletti magasságot a mezőkövesdi Zsóri-fürdőről ismerős záptojás szag csapott meg minket, és a köd is teljesen körbevett minket. 

A köd felszálltával ez a kép bontakozott ki előttünk: 

Ez a Xiaoyoukeng kráter, a Qixing hegy oldalában. Hihetetlenül aktív vulkáni utóműködés, minden kötelező elemmel: gőzölgő fumerólák, meleg vizes források, kénkristályok mindenhol.

Ezért volt a hirtelen megjelenő köd pár száz méterrel a kráter előtt. A kénkristályok cm-es nagyságúra is megnőttek a kigőzölgések mentén, és itt a köveket sem lehetett nagyon megközelíteni olyan forróak voltak. A forró forrásokat a helyiek tojásfőzésre is előszeretettel használják, mi mondjuk virsli főzésre gondoltunk először. A parkőrök szigorúak voltak, egyből ránk szóltak amint lementünk a kiépített ösvényekről, szerencsére volt annyi turista ott amennyire már nem tudtak figyelni, így közelről megnézhettünk mindent.

 A vulkán egyébként a Tatun (vagy Datun) vulkáni csoport tagja, tehát több vulkán is található a környéken. 

Az, amit mi láttunk egy alvó vulkán még megtalálható alatta a magmakamra, ezért olyan aktív az utóműködés, tehát potenciálisan kitörhet a közeljövőben. Igaz, a legutóbbi kitörése 20 ezer évvel ezelőtt volt, de szeizmikusan azóta is aktív a terület, amit a legutóbbi, 1999-es földrengés is bizonyított. Ekkor egy 7,6 földrengés rázta meg Taiwant, az epicentruma a sziget közepén volt, így az egész országban jelentős károkat okozott és több mint 2400 ember halt meg miatta.

A kráter után az ösvény egyre meredekebb lett, s egyre profibb túra felszerelést tudtunk megcsodálni a szembe jövő turistákon. Jó egyórás kaptató után felértünk az 1120 méteres a Qixing hegy csúcsra.

Itt megcsodálhattuk Tajpej lassan felkapcsolódó fényeit. A sok fotózás után eszméltünk rá, hogy lassan-lassan besötétedtünk a csúcson így telefonjaink fényénél elindultunk lefelé. Vendéglátónk eléggé ráparázott a helyzetre, már mentőhelikoptert emlegetett, nem volt hozzászokva a spontán éjszakai túrákhoz. Mondjuk lefelé a hegyről, a koromsötétben éppen csak valamit látva találtunk az ösvény mellett egy kínai szentképet, ami egy régen meghalt nő emlékére hagyott ott valaki. Joel ezt meglátva holtsápadttá vált, mert a helyi hiedelmek szerint, aki megérinti a képet, találkozni fog a nő szellemével.

Peti viszont simán kézbe vette. Vendéglátónk ezután már nem akart sokat időzni az éjszakai őserdőben. S mikor utolért minket egy hasonlóan kétségbeesett arcú elkésett turista csak a kezében világító legújabb iPhone nyugtatta meg.

Ködbe vesző úti cél.