Tajvani élmények egy bartender szemével II.

A Match bár és az aboroginálok

A második bárlátogatást már nem bíztuk a véletlenre.

A google három  sokcsillagos bár ajánlott nekünk. Találomra választottunk egyet: Match lett a nyertes. Ez a belváros egyik kissé félreeső utcájából nyílt a felhőkarcolók árnyékában.

A bár tulajdonosa és head bartendere egy japán srác. Határozott mozdulatain látszott, hogy ő tud mutatni valami újat.Joelt meg is kértem, hogy tolmácsolja szavaimat a kolléga felé (nagyon kevesen beszélnek angolul a városban). Elmondtuk neki, hogy van köztünk egy szakmabeli  Európából, és még pár mondatot váltottunk, majd meg kérdezte, akarunk-e látni egy japán italt? Persze, hogy akarunk!

Friss narancs volt az alapja, vodkával, almalével, citrom és cukor ízesítéssel szervírozta. Nem pont erre számítottunk japán stílusban.  Az ital finom volt, de nem nyújtott újdonságot.

5.png


Valószínű láthatta, hogy nem vagyunk lenyűgözve, felajánlotta, hogy megcsinálja az italt, aminek alapját a mesterétől tanulta. Kihangsúlyozta, hogy az alkohol egyensúlya tudja igazán közvetíteni az ízeket. Egy cosmopolitan verziót csinált, viszont a csavar a Mei Zi (szilva por) kruszta volt benne.
Egy sós-szilvás ízvilág robbant először a szánkban, amit a gyümölcsös alkohol hígított fel. Meghökkentően finom volt, ezt az újdonságot kerestük. A díszt a japánok szokásai ellenére  nem vitte túlzásba a narancs pillel.

6.png
Tajvanon rossz néven veszik, ha nem kóstolod meg egyből az italt, ezért vannak utána fényképezve.

Valamivel viszonozni szerettük  volna, ezt a két italt. Mivel pénzt nem fogadott el érte, a nálunk lévő családi birsalma pálinkát töltöttem pohárba. Körültekintő kóstolás után konstatálta, hogy különleges, ízletes, de számára nem elég édes. Ízlések és pofonok. A kollégájának viszont, az új kedvenc italává vált.

7.png

A hely poénja –számunkra-, hogy 2700 Ft-ot kértek el előre, és annyit ittunk amennyit bírunk. Nem értettük, hogy miért? 
Gyors koktélteszt az itallapról, likőrös-cukros italok. Oké, akkor mi inkább négy Budweisert. Közben mentek a poénok az asztalunknál, vasárnap lévén, viszont a hely még mindig 10 fővel „dübörgött” csak. Öt ital után a helyi barátunk kidőlt. Ekkor értettük meg, hogy ázsiai Pocakra méretezték az "igyál bármennyit" akciót. Szóval, míg barátunk lepihent, mi belekezdtünk a Tajpej 101 felépítésébe sörös dobozokból, hogy mégse járjunk annyira rosszul a belépővel. Majdnem készen lettünk, mikor jött a főnök és csatlakozott hozzánk. Mesélte, hogy ilyen vendégek kellenének mint mi. Akik ha isznak is, nem vetkőznek ki magukból, tudják hol a határ. Hogy hol a határ? Ahha.
Azért rákérdeztünk a vendég körére: kedvence a jakuza. Tisztelettudóak és igényesek, a pénz nem számít nekik. Érthető is,  félelmetes is.
Hozott még egy vodka felest. Levettük, hogy most már mennünk kéne, mert lassan  leittuk a no-limitünket.

Több száz éves kultúra cseppekben 

Vendéglátónk az egyik reggel elkalauzolt egy aboroginál reggelizőhelyre, ahol helyi reggeliket próbáltunk ki. Itt ittuk életünk legerősebb zöld teáját és leggyengébb hosszú kávéját. A tea élénkítő hatását egyből éreztük, ezt a kávéról nem mondhatjuk el. Itt a pincér lányok javasolták, hogy nézzük meg az őslakosok faluját. Éltünk a lehetőséggel.

Mikor megérkeztünk a helyi őslakosokhoz egy idős úr, a falu vezetője elé vittek minket, akivel a közös teremben ültünk le. A helyi aboroginal kultúra bemutatása a helyi italok bemutatásával folytatódott, mikor büszkén megemlítette, hogy van saját italuk.
Ez egy rizsből készült bor, melyet Fibo-nak hívnak 20-25 fokos. Enyhe almás-körtés íz fedezhető fel benne, rendkívül lágy, selymes és itatja magát. Az eljárás egyébként elég egyszerű. Lefőzik a rizst, majd a levet fedetlenül állni hagyják, had végezzék a feladatukat a vadélesztők. Nyáron két-három nap, télen két-három hét is lehet. 8.png
Felajánlottam, hogy kóstolja meg a mi szeszünket. Mondta, hogy öreg és gyógyszert szed. Úgy, hogy köszöni szépen, de csak egy kicsit töltsek. Ez a beszéd!. Mit ne mondjak, a három mondatos bemutatás után belekortyolt, de nem volt őszinte a mosolya. Túl erős volt számára. Mint mondták, nagyapáink kemények.9.png

Mutasd mid van Super Market

A helyi boltokban is összevásároltam pár, nálunk nem kapható italt. A helyi gyökérből készült szénsavas alkohol mentes sör a Root Beer, ezigazán meglepő íz világú! Aki használt már tigris tapaszt annak mondom, ugyan olyan az aromája mint a tapasz illata.
Nagy kedvencé vált a spárga ital. Elvileg csak cukorral és citrommal van hígítva, de valami hihetetlen. Otthon nagyot néztek mikor tárkonyt használtam egy italban, itt meg a spárgalé hódít.10.png

Egyébként, a bolt polcain nem nagyon tudsz európai szemmel ismerős üvegekbe botlani. Számomra a Choyak-ban és pár üveg Whisky-ben kis is merült. Viszont egész jó a barack boruk. Az italok túlnyomó része rizsből készült: sochu-k, borok és egyéb szeszek.

11.png

Címkék: ital Bar Taipei