Moszkva - nem csak élmény, sokkal több annál I.

Ilyen az élet a világ legmagasabb kollégiumában

Mit csinál az ember, ha utazna, de nem tud oda, ahova akar? Elmegy egy másik helyre, ahova a Gondviselés tessékeli.

_mg_0238.JPG

No, szóval legutóbb ott hagytuk abba, hogy nem mentem Új-Zélandra. Igaz, hogy volt az egyes számú tervem, de vészhelyzet esetére -  és én már csak ilyen vagyok - volt egy kettes számú is. Ez pedig az volt, kimegyek Oroszországba és megtanulok oroszul.

Aki nem tudja, az ELTE-n ruszisztika (Oroszország tanulmányok) szakos vagyok, amihez értelemszerűen elengedhetetlen a nyelv ismerete. Én viszont eddig az orosz nyelv két elengedhetetlenül fontos elemét nem sajátítottam még el: a szókincsét és a grammatikáját. Ezen a helyzeten pedig minél hamarabb változtatnom kell.

A terv először az volt, hogy a zélandi tapasztalataimból kiindulva majd wwoofolok, családnál lakok és angolra tanítom a gyerekeket, vagy mondjuk hostelben dolgozok. Ekkor mindkét esetben meg van oldva a lakhatásom, részben az étkezés és csak ragad rám valamicske orosz is. Aztán jól végiggondolva az egészet, hát... Ebben az esetben max három hétre kapom meg a vízumomat, meg senkivel sem tudok leülni kicsit nyelvtanozni stb. Végül fogtam magam és - kerül, amibe kerül - jelentkeztem a Moszkvai Állami Egyetem nyelvkurzusára, egészen pontosan 11 hétre. Nem a semmiért dolgoztam magam szénné Új-Zélandon.

Február 24-én érkeztem Moszkvába, ahol a reptéren a nyelvsuli egyik alkalmazottja várt rám kocsival. Én már előre elképzeltem, hogy egy gyönyörű orosz hölgy fogja tartani a "Mr. Vigoczki" feliratú táblát a Vnukovó reptéren. Ehhez képest Farid, a tatár jött ki elém... No mindegy. De ő tök jó fej volt. Útközben kifejtette, hogy tudja ám, hogy a magyarok őshazája az Urál mellett található, és hogy a tatárok is ősidők óta a mai Oroszország területén élnek. "Szóval ti és mi már hamarabb itt voltunk, mint az oroszok. De ezt azért ne mond nekik!" - foglalta össze mondandóját.

Amikor kiválasztottam, hol szeretnék lakni választhattam volna azt, hogy családnál lakok, de kb. ugyanannyiért inkább a kollégium mellett döntöttem. Itt mégiscsak több embert ismerhetek meg, és hát tudjuk nagyon jól mik folynak egy kollégiumban, mekkora bulik stb. No, hát ebben is kb. akkorát tévedtem, mint a repülőtéri transzferemmel kapcsolatban.

A Moszkva hírességének számító épület frontszárnyának egyik szobájában szállásoltak el. Igazán megtiszteltetés, hogy itt lakhatok, még annak ellenére is, hogy a grandiózus megjelenéshez (240 méterével a legmagasabb oktatási épület a világon) nem társul egy jól felszerelt, felújított belső tér. Na, én is jó vagyok, egyből a panaszkodással kezdem - de ez van, tudjuk csak meg milyen az igazi keleti menetszél.

 

Éjszaka a legszebb a kolesz.

Kezdjük azzal, hogy a nyelvsuli honlapján "jól felszerelt, fürdőszobás, hűtős, külön a külföldi diákoknak fenntartott" szobákat ígértek, mindezt egy 60x120 pixeles képpel illusztrálva. Aha, magyar vagyok, tudom jól, mit jelent az, ha nem lehet nagy felbontású képet látni a szállásról. Hűtőnk nincs, de ismerünk valakit, akinek állítólag van.... Igen, mi a párkányt használjuk e célból. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a konyhában még mikró sincs, csak tűzhely, akkor igencsak érthető, ha azt mondom: kényelmetlen az élet. Magán az épületen belül a 70-es évek óta max annyiban újították fel, hogy vettek új szőnyeget némelyik folyosóra meg van új lift. De minden más nagyon régi/retró. Az első héten eléggé dohos-céklaillatot véltem felfedezni, ami a bútorokból árad. Ezt nyomja el gyakran a kínai kolesztársak által naponta főzött ázsiai konyha "illat", amire időnként ráúszik a szintfelelős bábuska által elfogyasztott konzervhering szaga (ráúszik, érted). Igaz, laktam már rosszabb helyen is.

 

Jogos a kérdés, hogy miért nem csináltam több felvételt az épületről? A következő történt egy vasárnap este: Jövök haza a kollégiumba, közben a családommal beszélgetek Skype-n. A kampusz bejáratánál egyszer be kell mutatni egy securitysnek a dokumentumaimat, aztán a saját kollégiumom épületének bejáratánál is egy másiknak. Nem nagy cucc, naponta ezt csinálom. A Skypeot persze közben sem kapcsoltam ki. Feljövök a szintemre, közben magyarzázom a Skype-n, milyen a folyosó, konyha stb. Unalmas, lényegtelen dolgok. Igaz? Na persze, hogy nem. Már éppen búcsúzok el, amikor a biztonsági szolgálat vezetője a szintfelelős bábuskával bejön a szobámba, előbbi tajtékozva kérdőre von, hogy
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?
- Skypeolok a családommal - mondom higgadtan.
- Nem, te felvételeket készítesz az egész kollégiumról. És ez tilos!
- Dehogyis, csak telefonáltam.
- Akkor is tilos! - és elviharzik.
De! Fél órával később a lakótársam szól, hogy engem keresnek és valami dokumentumokat kellene aláírnom, komolynak néz ki a dolog, az egyik diák is jött tolmácsolni. Nyilatkoznom kellett ugyanis, hogy nincsenek felvételeim az épületről! 
Hát mondom, ha ez kell a lelki békéteknek, ám legyen: hol írjam alá? Á, nem nem. Nekem kéne megírni. Hát, igazából magyarul se tudnám mit kellene írnom ilyen hivatalos formanyomtatványon, legjobb lenne, ha megírnák, elolvasom és aláírom. Á, nem nem. Ezt nekem kell megírni - mondják, mert ez az én nyilatkozatom. De mondom, azt se tudom minek kell benne szerepelnie. Mire ők: semmi baj, majd diktáljuk. Az igen, mondom ilyen erővel le is írhatnátok. Á, nem nem, ennek a saját nyilatkozatomnak kell lennie. De segítenek és lediktálják. Mondom nekik: "gyerekek, lehet, hogy a tollbamondás kicsit nehéz műfaj még nekem." Ekkor a főszekus fogott egy üres papírt, ráírt két mondatot, amit csak le kellett másolnom: "Én. X.Y. a családommal beszéltem Skypeon. Nem készítettem felvételeket." Ekkor már ők is érezték a helyzet komolytalanságát.... Abba bele sem megyek, hogy nem hitték el, hogy egy nyelvsuliban tanulok és nem egy szakon.
Na mindegy, remélem nem lesz folytatása a dolognak. De csak megsúgom, hogy a net tele van diákok által készített fotókkal és videókkal. Nem tudom, lehet, hogy tényleg vmi atomtitkokat őriznek a koleszban. Mindenesetre remélem, a nyelvvizsga szóbeli részén ilyen szituációt fogok húzni.

Ja és nem tudom miért, a folyosókon minden kis ajtó le van plombálva. Onnan tudod pl., hogy egy szobában senki nem lakik, hogy van rá ragasztva egy kis darab A4-es papír, szigorúan lepecsételve. Van olyan villanyszekrény, amit be se lehetne zárni, de ezzel a kis darab papírral egyből megoldódik ez a probléma. Ilyen biztonsági őr gárda mellett nincsenek bulik a koleszban, sőt még az alkoholfogyasztás is tilos - még akkor is ha a négy fal közt, a szobájában csinálná az ember.

20170411_194222.jpg

Ezt a képet az életem kockáztatásával készítettem

Bezzeg a szekusok nem intézkednek akkor, amikor esténként a kolesz előtt lévő hatalmas, kihalt, nyílegyenes utakra "Ladákkal jönnek lányok s fiúk vegyest" és gyorsulási versenyeket rendeznek.

 

17901962_10212536972410109_2005983231_o.jpg

A szintünkért felelős bábuskával egyedül a lakótársam próbált meg haverkodni. Hajnali fél hatkor. Buli után. Sajnos őt azóta nem találjuk.

 

Pár ezren lakhatunk a koleszban, hiszen eddig nyolc kisboltot találtam az épületegyüttesben, három menzát, egy postát, egy ajándékboltot, egy rendőrséget, egy kulcsmásolót, egy kávézót és még egy utazási irodát is. A mosodát még egy youtube-s videó segítségével is csak három hét alatt találtam meg. 

Jaj, muszáj írnom az időjárásról. Tudom, ez egy olyan téma, amiről akkor beszélgetnek az emberek, amikor nincs miről (ugye?!) de itt eléggé rányomja az ember hangulatára a bélyegét. No, a lényeg az, hogy amikor kijöttem február végén Moszkvába, otthon ilyen 11 fok volt hajnalban, tavasz illat meg minden amit akarsz. Erre orosz földön nem csak, hogy hideg várt engem, hanem diszkrét hósztálingózás is. Jó, mondom, semmi baj, itt is hamar tavasz lesz. Két hét múlva tényleg pulcsis idő volt, igaz két pulcsi volt rajtam, de sütött a nap és ez a lényeg! De a természet csak elhúzta előttem a mézesmadzagot (műveltebbeknek: angry-pingvin-pozíciót kaptam a természettől) és visszajött a havazós, esős, -7 fokos idő március végéig. Tehát amíg otthon mindenki élvezte a meleget, én max álmodtam róla. Ez azért eléggé depresszív.

17492303_800911213399102_1654936532526913059_o.jpg

Március végén még simán lehetett hógolyózni

De talán ez az egyetlen dolog amit negatívumnak mondhatok itt, mert még ha hozzá is vesszük a kollégiumi állapotokat, összességében érzem, hogy Oroszországban vagyok és hogy máshogy lenne érdemes eltölteni itt az időmet? Ha elutazol el vagy utazva.

A cikk folytatásában írok magáról a városról is, az itteni életről, suliról, a bulikról no meg azokról a nosztalgikus érzésekről, amiket Moszkvában érzek.