Aucklandi fenegyerek?

Nem is olyan rossz itt, csak meg kell szokni

Négy hónapja élem egy mindennapi aucklandi huszonéves életét. Ennyi idő alatt szereztem jó pár ismerőst, barátot. A „menő” klubbokban” már nem kell sorban állni, soron kívül beengednek. Az italokat kedvezménnyel kapom és a kedvenc helyeimen már név szerint köszöntenek.

Persze már nem élek teljes gőzzel. A hangya és a tücsök esetét tudnám felhozni esetemre. Mondjuk úgy, hogy eddigi spórolt pénzem felét elherdáltam, a másik felét szórakozásra költöttem.
Az első bárom, az Ostro megajánlotta, hogy szponzorálja a következő évemet. Nem pénzel, hanem minden szükséges dokumentummal, ami az új-zélandi államnak bizonyítást nyújt: nálam „jobb” helyi lakost nem tudtak találni a munkára.
Jól hangzik, de van egy kisebb bökkenő. A vízum és a hozzá szükséges papírok egy vendéglátásban dolgozó ember számára, több mint 1100NZD (220.000ft)

270 NZD orvosi vizsgálat
50 NZD Erkölcsi bizonyítvány + fordítás
250 NZD LCQ (alkohol felelősség teljesen forgalmazó vizsga)
317 NZD Menedzser vizsga
300 NZD Vízum

A menedzser vizsga nem kötelező, de ha az állam szemszögét nézzük, érthető, hogy egy magasabb beosztású ember könnyebben kap vízumot.

Nagyot fordult az életem, az elmúlt hónapban.

Munka fronton először is, letelt a három hónapos munka lehetőségem az Ostro-nál. Hiába a szponzorálás, legálisan nem dolgozhatok tovább ott a vízumommal. De nézzük, a jó oldalát. Két hét, kényszerpihenő után átmentem az Euro-ba. Az európai konyhát képviselő étterem pár éve benne volt a világ legjobb 50 legjobbjába. A bár rész unalmasabb, mint előző helyemen. Nincsenek egyedi koktélok. És a vendégek sem nagyon tudnak a bárhoz jönni, mert azonnal a bár rész asztalaihoz ültetik le őket, vagy az étterembe. A szerviz színvonala és a pincérek tudása magas. Sokkal szigorúbb, mindenki görcsösen törekedik a maximumra, már-már önző módon.

Ha már találtam egy helyet, ami biztosítja az anyagiakat, úgy voltam vele, a maradék két szabadnapomat felajánlom egy másik bárnak: a Matterhorn-nak. Véleményem szerint a város egyik legjobb bárja. Megbeszéltem a bár menedzserrel, hogy vegyenek fel a bárosok közé Kedd, Szerdai napokkal és amint igényli a foglalás, bármikor behívhatnak. Eddig még csak egyszer került rá sor, de nagyon élveztem a házilag készített alapanyagok használatát.

A végére, talán az egyik legjobb hírt hagytam. Közvetlenül, az Euro mellett, ugyan abban az épületben, van egy whisky bár. Kétszázötven fajta whisk(e)y-vel emelkedik ki a bárok sokasága közül. Csak klasszikus italokkal az itallapon. Mikor először jöttem ide, nem volt igény a szolgálataimra. Segítettem nekik párszor, mikor az ő estéjük pörgős volt, a mi oldalunk viszont elment egy bárossal is. A napokban, felajánlották, hogy átvennének a decemberi hajtás után, mikor már nem lennék "nélkülözhetetlen" az étteremben. Egy állom válna valóra, de időlegesen visszautasítottam az ajánlatot. Nevezhetjük lojalitásnak, (mivel ezután a szponzor helyemre akarok visszamenni, ott is szükség lenne rám), vagy szimplán csak hülyeségnek.

A magánéletemben pedig a következők:

Orosz lakótársam elment két hónapos Európa túrára, így átvettem a nagyobb szobáját, ágyát, playstation-ét. A költségek miatt viszont szobatársra kényszerültem, ami utólag nagyon jó döntés volt. Nem csak, mert a költségeim feleződtek, de nem annyira üres a ház, illetve megsokszorozódott az angol nyelv használata. Az én szobámnak is találtunk lakókat, két német lány személyében. Ők hoztak egy kis életet a házba.