Hosszú idő telt már el azóta, hogy frissült volna a blog, ez nagyrészt azért van, mert már hosszú ideje nem pakoltuk meg s nem vettük a hátunkra a hátizsákjainkat, hogy több hetes/hónapos útra induljunk. (Kivétel persze Bence, aki három-négy éve a világot járja.)

Ezen már ideje volt változtatni, ezért telepakoltuk táskáinkat, felültünk egy repülőre és csak bámultunk kifelé az ablakon!

A régebbi történetek óta nem sok minden változott, csak a csapat és az úticélunk. Most Ági (új szerző) és én (Peti)  keltünk útra. Ági gyógypedagógus pesti leányzó, én pedig egy miskolci ipari alpinista, geológus vagyok.

Hogy hová megyünk? Ez még maradjon titok, mindenesetre nyugatra, Koppenhágába indultunk. 

Telepakoltunk két nagy és két kis hátizsákot, lemértük őket és reménykedtünk, hogy a pár kg. plusz súly ellenére felengedik a repülőre. Igen, rohadt nehezek voltak. Koppenhágában egy szűk hetet töltöttünk Ági családtagjainak meglátogatásával és városnézéssel. 

Dániába két óra repülés után érkeztünk meg és elsőre az tünt fel, hogy kint mennyivel gördülékenyebb, egyszerűbb a tömegközlekedés. A reptérre metró és vonat is kijár, míg Pesten vagy a taxisok húznak le vagy a bkv buszain zötykölődve tudunk beérni a városba, ha külföldiként Magyarországra érkezünk. A koppenhágai tömegközlekedést vagy jeggyel vagy egy plasztik kártyával használhatjuk, amire pénzt kell tölteni; beszálláskor- kiszálláskor le kell csippantani egy érzékelőnél, végül az utazás hossza alapján állapítja meg a rendszer az utazás árát. Csúcsidőben és csúcsidőn kívül más-más árazást használnak, gondolom így a csúcsidőn kívüli utazást támogatják.

Megnéztük a város legemblematikusabb látványosságait, elcsodálkoztunk, hogy milyen kicsi a kis hableány, meglepődtünk, hogy Christiániában, a több mint harminc éves hippi negyedben úgy árulják a füvet, mint máshol a fagyit és megkóstoltuk a híres kikötőben nagymamám világhírű sajtos lapjait (finom lett). 

Nekem nagyon tetszett, hogy mennyi jól megépített bicikliút van városszerte és városon kívül is, és ezek még télen, hóesésben is tele vannak kerékpárosokkal. Mindenhol tárolók, azok tömve biciklikkel, nagyon jó lehet itt bringával közlekedni. 

Elmentünk még a helyi Geológiai Múzeumba is, aminek sajnos csak az ásványtára volt nyitva, de így legalább volt időnk végignézni azt, és felfedezni, hogy itt a kiállított ásványok cimkéit sem cserélgetik, így vannak köztük érdekes kiírások. 

Majd pár nap után elbúcsúztunk, ismét repülőre ültünk és megcéloztunk egy olyan helyet, ahol fölöslegesek lesznek a téli ruháink!