Nem mehetünk el a világ másik végére anélkül, hogy észre ne vennénk valamit, ami számunkra egy "kicsit" furcsa.

- A tetoválás itt egy nagyon népszerű dolog, az emberek többségnek van valamilyen tetoválása, ami nem véletlen hiszen már maga a tetoválás szó is polinéziai eredetű. A  maori kultúrának is szerves része a test és az arctetoválás is. Ezt már akkor is tudtuk mielőtt megérkeztünk, de nagyon meg tud lepni minket amikor egy félhomályos utcán egy teljesen kitetovált arcú maori jön velünk szembe. Sőt, egy-egy rendőr is visel tetoválást, amit mondjuk rövid ujjú egyenruha esetén félig látni is lehet. Otthon ez nem megengedett a hivatalos személyeknél.

- Többször is találkoztunk már az utcán felnőtt szamoai, tongai férfiakkal, akik színes szoknyákban jártak. Ők nem szoknyának, hanem lava-lava-nak nevezik a ruhadarabot. Főleg vasárnaponként hordják, mivel mélyen hívő keresztényekként ebben a díszes viseletben mennek a templomba, majd az egész napot ebben töltik el.

- Új-Zéland egy drága ország, átlagosan minden másfélszer, kétszer annyiba kerül mint otthon, azért akadnak kivételek is. Láttunk egy darab uborkát 5-600 forintos áron, de hallottunk legendákat az ezer forintos paradicsomról is. Nem kilója, darabja egy ezres. Az alkohol és a dohányáru nem meglepő módon kb. három négyszerese az ára az otthoninak, de az alapélelmiszerek közül érdekes módon lehet találni egészen olcsókat is. Ha sajtot kilónként vesszük akkor már lehet találni sajtot hét dollárért is ami kb. 1400 Ft. Hatszáz grammos kenyeret is lehet venni egy dollárért (200 Ft), bár nem nagyon hasonlít az otthoni kenyérre. A húsfélék is nagy része is csillagászati áron van, de ez részben annak köszönhető, hogy itt az un. etikus állattartás (amikor nem ipari körülmények között tartják az állatokat) lassacskán kötelező.  Sok helyen láttunk reklámokat, amelyek felhívják az emberek figyelmét arra , hogy ne vásároljanak “kegyetlen-tartásban” nevelt sertést, marhát. 

- Ami a megérkezésünkkor legjobban meglepett minket, hogy másként működnek a zebráknál a közlekedési lámpák. Itt nem addig kell átérned az úton amíg zöld a lámpa, mert csak az első három-négy másodpercben zöld, utána elkezd pirosan villogni, majd egy perc villogás után állandó pirosra vált. Addig kell elindulni amíg zöld a lámpa, aztán míg villog addig kell átérni a túloldalra. Kellett pár alkalom mire rájöttünk erre.

- Új-Zéland európai szemmel nézve egy üres ország, és ez a Déli-szigetre hatványozottan igaz. Itt a főutakon is hosszú kilométereket lehet autózni anélkül, hogy forgalommal találkoznál, emiatt tudnak spórolni a hidakon, ugyanis itt a legtöbb híd egysávos. 

- Mivel az óperenciás tengeren is túl vagyunk, ezért az internetből is kevesebb ér el ide. Sokkal kisebbek a sávszélességek az otthon megszokottnál és még betárcsázós nettel is találkoztunk. Hostelekbe szinte sehol sincs korlátlan internet, vagy ha mégis akkor csak nagyon lassú. Olyannal is találkoztunk, hogy napi két perc(!) ingyen internet volt. Ezért könyvtárakba járunk ha gyors és korlátlan internetet akarunk, mint otthon a 90-es évek végén, 2000 évek legelején. Arra is volt precedens egy-egy hostelben, hogy 100 megabájt adatforgalomnyi netet 5 dollárárt, kb. ezer forintért vehettünk volna.

- A legnépszerűbb női sport itt a korbball, ami a kosárlabda őse. Csak egy gyűrű van palánk nélkül, ide kell bedobni a labdát, amivel nem lehet lépni ha nálad van, csak kosárra dobni vagy passzolni. Magyarországon is ezt játszották egészen 1933-ig, azóta a hagyományos, általunk is ismerős verzió váltotta fel a korbballt.

- Christchurch-öt 2011-ben lerombolta egy földrengés, és még nem építették teljesen újjá, ezért itt a legjellemzőbb, hogy konténerekből alakítanak ki boltokat, hivatalokat néha egész bevásárló központokat. Itt bankok de még egyes kórházi osztályok is konténerekben működnek. 

- Itt mindenki igyekszik egészségesen élni, sokat mozogni, sportolni ezért a nagyvárosokban sok biciklissel lehet találkozni. Viszont a távolságok nagyok, és nagyon sok a családi ház így előfordulhat, hogy nagyon sokat kéne tekerni munkába jövet-menet. Ezt megkönnyítendő a tömegközlekedés itt (pl. Christchurchben) partner a biciklik szállításában és a buszok elejére kerékpár szállítókat szereltek.

 Ezt otthon is bevezethetnék! 

- Új-Zélandon részben engedélyezett a GMO. Több mint húsz fajta módosított élelmiszert szabad importálni az országba, bár ennek a fele különböző kukorica félék. Ezekkel minden nagyobb boltban lehet találkozni. A GMO vetőmagok behozatalát azonban nagyon megnehezítik, de csak a termesztés számára, kutató laborok könnyebben foglalkozhatnak vele. 

- A kisvárosok és a nagyvárosok utcái, parkjai is nagyon tiszták itt, egyáltalán nem szemetesek. Ez részben a jól szervezet város takarításnak, részben a szemetelés hiányának köszönhető. Bár ez nem véletlen hiszen a szemetelést itt drágán büntetik, négyszáz dollár ( 80 000 Ft) a büntetés. 

- Itt a telek egészen hidegek, a Déli-szigeten és a hegyekben természetes a kemény fagy, a tengerparton ez a majdnem folyamatos széllel is párosul, de a kiviknek erről nem szóltak. Az hagyján, hogy még tíz fokban is rövidnadrágban járnak, de a házaikat sem fűtik és szigetelik rendesen. Egy rétegű ablakok, általában a nappaliban van egy vaskályha, de a többi helységben csak valami falra szerelt elektromos fűtőtest próbál meleget adni. Ráadásul a kandallójukat fenyőfával fűtenek, azzal a fenyőfával amit otthon még ellopni se szokás. Ráadásul nagyon sok helyen kint tárolják a fát, kitéve az esőnek, és először a kályha mellett valamennyire megszárítgatják és úgy rakják rá a tűzre. Ezt mi egyszerűen nem értjük.

- A kivik egyik nemzeti étele a zöld kagyló, ami minden szupermarketben frissen kapható. Mi is kipróbáltuk, de nem túl laktató étel, és csak sok fűszerrel van jó íze, anélkül elég ízetlen étel. De a helyiek szeretik. 

- Nagyon komolyan veszik a rendkívül szigorú baleset védelmi előírásokat. Szerintük a legrosszabb dolog ami történhet a munkahelyen az a baleset, és ez ellen pénzt, energiát nem sajnálva tesznek is. Minden álláskeresőnek végig kell hallgatnia egy másfél órás balesetvédelmi oktatást és utána egy tíz kérdésből álló tesztsort kell kitölteni! 
Itt a betonvas tetején a sárga műanyag megvéd, hogy átszúrjon ha véletlenül ráesnél a másfél méter magas vasra

 - Mindenkivel előfordult már, hogy a kézírását képtelen volt elolvasni egy másik ember. Nincs ebben semmi meglepő. Ahhoz viszont rendkívül rondán kell írni, hogy az általunk írt számokat se tudják elolvasni. Vagy éppenséggel Új-Zélandon kell lenni. Velünk ugyanis megtörtént, hogy ez szerződés kitöltése után megkérdezték, hogy pontosan milyen számokat is írtunk le. Elég cikinek éreztük, hogy nem tudják elolvasni a csúnya írásunkat, de aztán kiderült, hogy picit másként írják az 1, 4 és 7 számjegyeket. Mondjuk nem felismerhetetlen a különbség, de az ittenieknek úgy látszik kissé mégis az.

Bal oldalon az általunk írt számok, jobb oldalon az új-zélandiak által írt számok. Komolyan megkérdezték, hogy mik azok amiket mi írunk.