Az elmúlt három hetünket Motuekaban töltöttük, s elmélyedtünk az almaszedés művészetében. 

• 
• 

Teljesítménybéres szerződésünk volt, így úgy terveztük, hogy többet fogunk dolgozni mint a kötelező nyolc óra és összekapjuk magunkat a munkára, így jó sokat fogunk keresni. 

Egy hatalmas nagy, minimum 5000 fás almafarmon dolgoztunk egy nagyobbacska hegy előterében.

• 
• 
• 
• 

Egy fél köbméteres ládát kellett teleszednünk, ezek darabjáért kaptuk az almafajtánként eltérő mennyiségű fizetést.

• 
• 

A szedéshez kaptunk egy praktikus alumínium létrát, és egy előre felvehető táskát, amibe az almát kellet pakolnunk. Az almákból csak a szép pirosakat és nagyokat kellett leszednünk, a többit fent kellett hagyni későbbi szüretelésre. A minimálbér eléréséhez négy ládát kellett teleszedni naponta. Mi az első nap előtt úgy számoltunk, hogy talán nyolc ládát teleszedünk, de ha mégsem, akkor legalább hatot mindenképp. Az első nap sikerült is megszednünk hét láda almát. Hármunknak összesen. 

Traktorosunk: Jeff.

Na nem baj, gondoltuk, biztos csak a hétvégi túra miatt voltunk ilyen fáradtak."Majd holnap megmutatjuk!" - gondoltuk ekkor.  Másnap sikerült is négy ládával szednünk fejenként ami két-két köbméter almát jelentett. Az első hét végére jöttünk csak annyira bele, hogy fejenként öt láda almát szedtünk, ami körülbelül két tonna almát jelent fejenként. 

Második hét közepén visszatértünk az egyszer már félig leszedett sorokhoz, így az eddig sem túl fényes sebességünk, s vele a munkamorálunk durván lecsökkent. Elhatároztuk hát, hogy felmondunk.

Ezután szert tettünk, egy fontos élettapasztalatra: ezentúl mindig elolvassuk a szerződést amit aláírunk. Ugyanis volt felmondási időnk. Szerencsére nem sok, így egy újabb hét után vettünk csak búcsút az almafarmtól.

A munka közben azonban folyamatosan álmodoztunk a Délről. Az ország abba a részébe vágytunk, ahol végre igazi hófödte hegyeket, gleccsereket és kristálytiszta vizű tavakat láthatunk. Minderre csak rásegített, hogy sokan meséltek a déli síelésre alkalmas területek munkalehetőségeiről. Így hamar mind a hárman megegyeztünk abban, hogy amint lehet leutazunk a legendásan drága Queenstown környékére.

Traktorosunk, Jeff szerint nagyon jó az ötlet és ő maga segített összeállítani az útvonalat. A több mint ezer kilométeres táv során a lehető legtöbb mindent szeretnénk megnézni, minderre egy egész hetet szánunk. Készítettünk is egy kis útitervet, de vagyunk annyira érettek, hogy tudjuk, ehhez képest a tervhez képest eléggé el fogunk térni.

Egy biztos: a következő egy hétben megint autóban/sátorban lakunk majd, de abban a hegyvidéki környezetben, amiért a leginkább rajongunk. 

 

A tervünk a hétre (vajon mennyire fogunk eltérni tőle):