Egy országot nem lehet csak a vallásáról, történelméről, vagy a kultúrájáról megismerni. A gasztronómia az, ami mindenki nyelvén érthetően tud szólni. Minden lehetőségnél pótolni akartuk Tajvannal kapcsolatos hiányosságainkat.

Matek: (4 nap x 3 étkezés) - ( jetlag x másnaposság) = Legalább 9 étkezés

Péntek reggel, az emberi gyomor 14 óra repülés után, nem képes kapcsolatot kialakítani a nehéz ételekkel. Nem is próbálkoztunk. Tökéletes volt a Pan-fried bun. Egy gőzölt omlós tésztájú gombóc, szaftos darált marhával és káposztával töltve. Helyi Erős Pistát, rizsecetet és szóját kínáltak dresszingként. Meg volt az erőnk, a közeli piac felfedezésére. Nem túl nagy, de cserébe otthonos. A kereskedők, mintha osztoztak volna a portékáikon: 

-"Jó ez a gyümölcs, de ott a Chong néninél finomabb, kóstold meg! Érzed a különbséget?" - zajlott le egy beszélgetés szinte a bejárat után.
 

Beljebb vettük az irányt a húspiac felé. Finomat szólva, az ÁNTSZ a pontozó lapjával törölgette volna a könnyeit kifelé futás közben. Semmi támadás a részünkről a piac felé, pusztán csak nem az általunk megszokott "Sparos" higéniai helyzetek uralkodnak. Műanyag abrosz, éles kés, szakértelem, és a hús.  

Másnap este, mikor leszálltunk a metróról az első dolog ami eszünkbe jutott, hogy ez egy búcsú! Egy hagyományos falusi búcsú, csak nem ismerjük a vattacukor árust.

Az utcán egy talpalatnyi hely sincs szabadon, feszített lampion sorok a falakon. Ezer nyelven kiabáló utcai árusok, és a potenciális vevők. Az ételek, illatok úgy váltakoznak, mint a rímek egy Ganxta számban: van olyan, ami felkelti a figyelmedet, és van ami megbotránkoztat (orrfacsaró). A tofut minden permutációjában árulják, minél büdösebb annál finomabb, tartja a bölcs kínai közmondás. Népszerű a rizs hotdog is. A fagyinál a méret a lényeg, míg a virslik amolyan kínai méretűek, kicsik.
A titok, hogy mindenből csak kóstolót kérj! Képtelenség végig enni a kínálatot, de gyümölcs és desszert téren van ingyen kóstolás. Érdekes egyébként, hogy a kínai konyha is előszeretettel használja az állatok minden porcikáját, talán csak a disznó fület hagyják ki. Pedig az a legjobb rész.
Ízesítésben bártan használják a curryt, édes vagy csípős paprikát és ugye Európa kedvenc édes savanyú kompozícióját. Én a fűszeres hot dog-omat egy spécin fűszerezett tofuval kértem, csípőssel, és korianderrel. két pálcikára húzzák fel,  savanyúsággal a tetején.

Nem ott ér véget az éjszakai piac, ha már jól laktál. Egy búcsúban van céllövölde is. A konzerv dobálós játék nem mutat újat. De azért a lufi íjászat nagy király! Akik nem rendelkeznek Legolasz képességével, azoknak ott a darts.

Sport után pótolni kell a kalóriát, meg, valamivel össze kell maszatolni a frissen lőtt szalmazsák méretű plüss egyszarvút. Irány a desszert részleg! A földimogyoró olyan sok oldalú, hogy már gömb. Forgatják is mindenbe: csoki,chili por, wasabi, zizegő cukor, porcukor, gumicukor, mindegy csak édes legyen. Egyébként a fogászok olcsóak.

A poén, mikor elértünk a piac végére. Ruhás boltok és tetováló szalonok, mert az kell ugye, ha jól bekajáltál. Kedves barátunk felhívta a figyelmet, hogy vigyázzunk, mikor ruhát vásárolunk, mert nagy részüket Kínában hamisítják! Tényleg? Ezt már hallottam valahol.

 Vasárnap délben a központi halpiacra látogattunk. Az értékbeli különbség észrevehető az állatok között. Malacot még bárki tarthat, olcsón adják, a, már említett körülmények között. De neveld az ólban a Király rákot, ha ugyan azon az áron akarod adni. 

Alig, hogy kifogták, két - három óra és már itt van a környék tengeri élővilága. A piac hozza a színvonalat, a korszerű nyitott medencéivel, látvány konyháival. Kérheted: még lélegezve, vákuumozva, porciózva vagy helyben fogyasztva. A halpultnál a sor hosszú! A szaké bár üres. Matek?

Bevallom, fájt, hogy nem tudok beszélgetni a pult mögött álló kollégával (eléggé töröm a kínait). Ráhagyatkoztam az ajánlására.  Egy félszáraz, gyümölcsös 30%ban csiszolt italt ajánlott. Frissítő jellegével, felkeltette a figyelmemet egy újabb pohárra. Az umeshu egy japán szilva bor, volt is a kínálatban, de a másik, barackból készült változatát még nem volt szerencsém kóstolni. Íze erőteljesen gyümölcsös, már majdnem kikiáltottam az új kedvencemnek, mikor beköszöntött egy kellemetlen műanyag, édes karakter. Inkább amolyan goromba CSÁ volt ez, mint baráti Szia. 

Az utolsó estén, vendéglátóink ragaszkodtak hozzá, hogy töltsünk el, egy amolyan hagyományos étkezést. Nem tudjuk ennek melyik része jelentette a 9 fogást, de mindig tanul az ember.
Hideg előétel marinált csirke formájában, borban főtt halak, narancsos-gyömbéres kacsa, tintahal karikák édes padlizsánnal, zöldség válogatás, földimogyorós csirkemell, és egy elég komplex húsos-halas-garnélás leves. Igen, ez csak 7. De kaptatok már amnéziát a túl sok ízhatástól? Legalább ennyi megmaradt.