Amint megérkeztünk a kanapészörfös otthonunkba, kedves új családunk egyből meginvitált minket egy ébresztő helyi italra.   

Lao Jiou-t (idős ital-t) kóstoltunk először.

Ez egy rizsből készült bor, amit a gazda a belátása szerint érlel. Ez boltban nem kapható, csak háznál csinálják. Vendéglátónk édesapjának a kollégája készítette. Íze édes, kissé gyümölcsös, frissítő, általában étkezés után fogyasztják. Ugyanúgy, mint otthon a frissen érkezett vendéget megkínálják házi borral, és mint minden házi bornak ennek is a "nagyon finom" az jellemzése.

Utána a Gaodian került górcső alá. Ez már egy kereskedelmi forgalomban is kapható szesz: 45 fokos, szintén rizsből készül. Joel elmondása szerint ez az ital a legerősebb, ami az országban létezik. Kevés tévedéseinek egyike volt azonban ez, hiszen táskánkban ott lapult a jó féle házi pálinkánk.

A Gaodian íze mindenképp érzelmeket ébreszt az európai emberben: vagy nem szereted vagy megiszod. És decisével isszák, itt sem játszanak a feles pohárral. Ez végig kíséri az egész étkezést gyakran kortyolnak belőle kicsiket, így az íze elnyom mindent. Részemről nem a minőségi szeszek között a helye. 

A piacra kiérve egyből a rengeteg színes gyümölcs szúrt szemet. Minden második pult rogyadozott a számunkra ismeretlen trópusi gyümölcsöktől.

Ezekből kis pálcikákra szúrva kínáltak kóstoló falatokat. Mennyeien édes volt az összes. Később vendéglátónk, elárulta, hogy a kóstolásra kínált falatokat cukorszirupba áztatják, a jobb íz kedvéért. Ami a leginkább megragadta a fantáziámat az a Shinjao (sugar apple)- édes fehér húsú, szaftos gyümölcs, rücskös zöld héjjal, meghámozva fogyasztják. Ez  a gyümölcsforma ihlette a vékony Buddha hajformáját is.

Este nagy tervekkel indultunk neki Taipeinek, a legjobb bárokat mind megakartunk látogatni. Ezt muszáj voltunk leszűkíteni, mert eléggé meg tudja viselni a jetlages szervezetet a napközben elfogyasztott alkohol. Vendéglátónk tudására hagyatkoztunk, aki elvitt egy pubba, amolyan angol sportbár félébe. Joel valószínűleg a bár kifejezést az európai kocsmaként értelmezte, mi azonban valami elegánsabbra számítottunk.

A hely, a Three Lion egy tipikus angol kocsma volt, nem illett az őt körülvevő távol keleti környezetbe. Szakmai szemmel nézve, az italok sem tették magasra a mércét: a  szokásos mojitók, pina coladák és társaik. Egy helyi pale ale-t sört próbáltunk ki, ami a rögbi szurkolók harsogása mellett hozta a tőle elvárhatót.

Folyt. köv.