Szeretném összefoglalni, miért nem sikerült munkavállalói vízumot szereznem és visszamennem Új-Zélandra. Remélem, valakinek segíteni tudok, hogy ne történjen meg vele ugyanaz a malőr.

Nos, akinek sikerül work and holiday vízummal kijutnia Új-Zélandra, annak tulajdonképpen nagyon könnyen megnyílhat az út nem csak a tartós munkavállaláshoz, de akár az állampolgársághoz is. Annyit kell csak tenned, hogy találsz egy munkahelyet, ami lehetőleg tetszik is neked és el tudod képzelni, hogy még pár évig ezt fogod csinálni. Ez lehet akár szőlőmetszés, hoteltakarítás, pincérkedés is. Ha ez megvan, akkor nagyon jól kell dolgoznod és megpedzegetni a vezetőségnél, hogy szeretnél még maradni a vízumod lejárta után is. Mivel rengeteg hátizsákos fiatal csak pár hétig, hónapig marad egy munkahelyen, értékes munkaerőnek számít, akire hosszú távon is lehet szamítani. Én is ezt csináltam, mikor az omaramai Heritage Gateway Hotel-ben dolgoztam. Egész szépen sikerült félretennem a fizetésből és a vezetőség is biztosított arról, hogy támogatnák azt, hogy visszajöjjek a következő szezonra is dolgozni.

A Déli-szigeten a szezon november-áprilist jelenti, én pedig 2016. február elején jöttem haza, így rengeteg időm volt, hogy elintézzem az adminisztrációval járó hosszas és fájdalmas procedúrát. Májusban írtam a főnökömnek, hogy áll-e még az ajánlata: kész-e biztosítani a számomra szükséges dokumentumokat? Beleegyező választ kaptam, így joggal kezdtem el reménykedni.

Rengeteg dokumentumot, igazolást, miegymást kellett beszereznem, úgyhogy már nyáron nekikezdtem. Számításaim szerint októberben már repülhettem volna is vissza.

Ha rápillantunk az új-zélandi bevándorlási hivatal internetes oldalára, könnyen megtaláljuk, miket is kell beszerezni. De a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A millió+1 felsorolt doksi mellett az „Esetleg szükség lesz rá” felirat éktelenkedik. Okés, menjünk biztosra: szerezzünk be mindent. Ez nagyjából 15-20 dolgot jelentene, melyek egy részét nekem kell kérelmeznem új-zélandi minisztériumoktól. Na jó, megkérdeztem az ismerőseimet, akiknek már van munkavállalói vízuma, hogy nekik mire volt szükségük. Az általuk elmondottak alapján állítottam össze az én listámat: bizonyítékot, hogy szereztem kint munkatapasztalatot, igazolást a munkahelyemtől, hogy más (helyi állampolgár) nem tudja betölteni a számomra kiírt pozíciót, kérelmet a munkáltatótól, amiben leírják, mennyire elégedettek voltak velem, egészségügyi vizsgálatok, lefordított és hitelesített erkölcsi bizonyítvány. Ezt még fel lehet egy lélegzetvétellel is olvasni és még be is szerezhető. Kiemelem, hogy bizonyos doksikat nekem, másokat a munkáltatómnak kellett biztosítani.

Fontos tudni, hogy az új-zélandi életszemlélet eléggé laza. A főnököm is elég lazán kezelte azt, hogy segítsen nekem. Május után nyáron megint ráírtam, hogy „folyamatban vannak-e a papírok?” A válasz kb. annyi volt, hogy szabadságon van, de nyugi majd szeptemberben megkapok mindent. Oké, még így is simán beleférek az kitűzött októberig tartó időkeretbe.

Végül szeptember közepén minden javallott doksi a kezemben volt. Elkezdtem a hivatalos jelentkezési procedúrát. Millió+1 kérdésre a válasz plusz adat megadása és úgy 60 perccel a megkezdés után elértem a végére, amikor is a fizetés része következett. Itt már megnyugodtam: oké, ha fizetek, akkor vélhetően számíthatok arra, hogy ha valamit kihagytam, figyelmeztetnek, pótlom, stb. és minden rendben lesz. Az, hogy a munkavállalói vízumomat elbírálják kb. 60.000 forintba került. Sebaj, majd megkeresem az árát. Gondoltam.

Aha, persze. Két héttel később kaptam a hivatalos értesítést, hogy sajnos nem sikerült a jelentkezés, a megfelelő dokumentumok hiányában. Fellebbezésnek helye nincs.

Fellebbezésnek. Helye. Nincs.

Tehát a 60 ezer forintnak lőttek? Egyből írtam választ, hogy legyenek szívesek tudatni velem, pontosan mit nem csatoltam. Elvileg hiányzott az a papírom, amivel bizonyítani tudom, hogy van megfelelő képesítésem a kijelölt munka elvégzéséhez. Emberek, hát én szobát akarok takarítani, meg felszolgálni. Olyan munkát végezni, amit egy új-zélandi sem csinál meg! Most komolyan?

Fellebbezésnek. Helye. Nincs.

A segélykérő e-mailemre a főnököm nem válaszolt. Az ismerőseim annó nem csatolták a tőlem kért pluszigazolást.

Így a tervem, hogy még egy szezonra visszamenjek ’Zélandra, elúszott. Jogos a kérdés, hogy csalódott vagyok/voltam-e? Hát maga a pénz jól jött volna, meg egy csomó mindent azért nem néztem meg az országban, mert biztos voltam abban, hogy visszamegyek. De így legalább most már tényleg csak olyan dolgokkal kell foglalkoznom, ami szakmailag közel áll hozzám. Szakmai munka, nyelvtanulás stb. Már másnap elkezdtem tervezni, hogy mit is csináljak a következőkben. Ennek az eredményeiről hamarosan be is számolok az oldalon.

’Zélandra meg, ha másért nem, majd nászút keretében visszamegyek.

Összefoglalva: mindenképpen járjatok utána a szükséges papíroknak, nehogy ugyanez érjen titeket is!