Amint megérkeztünk a kanapészörfös otthonunkba, kedves új családunk egyből meginvitált minket egy ébresztő helyi italra.   

Lao Jiou-t (idős ital-t) kóstoltunk először.

Utolsó tajvani napunk reggelén még azt hittük, hogy már nem tud nagyon meglepni minket ez a sziget. Ez volt eddigi legnagyobb tévedésünk. 

Mivel is kezdhetnénk a négynapos, tajvani kalandunk leírását, mint annak a tisztázásával: mi is Tajvan? Hivatalosan ez egy el nem ismert, Dunántúl méretű szigetország, mely 1949-ben szakadt el Kínától. Függetlenségét csupán pár karibi és óceániai ország ismeri el (az elismerés viszont biztos nem volt olcsó). Budapestről nézve azonban Kína egyik tartománya csupán. Lakói 99,5 százalékban kínaiak, fél százalékban pedig olyan őslakók, akik a Csendes-óceán apró szigeteit is benépesítették.

A kelet-kínai szakadár állam, Tajvan elhelyezkedése. Szinte pontosan félúton Új-Zéland felé. (forrás: wikipedia)

A kik vagyunk kérdésre sokkal könnyebb válaszolni: három maki az öt makiból s egy makilányból :)

Vagyis három huszonéves borsodi srác akik egy ideig lakótársakként tengettük életünket egy felejthetetlen albérletben Budapest VII. kerületében. Végzettségünket nézve bartender, külpolitikai elemző és geológus.

S miért hagyjuk itt állásunkat, iskolánkat, barátainkat, családunkat? Ez már nehezebb kérdés. A búcsú pillanata

Február 5-én indulunk Pestről bécsi átszállással első körben Tajvanba. Tizenkét óra repülés. Jó lesz...

Útvonalunk: 

Tajvan körülbelül félúton van, de mire odaérünk már átutazzuk a fél világot. Tényleg a világ végén leszünk!

2013 áprilisában lehetett elősször Magyarországról egy éves working holiday vízumot igényelni Új-Zélandra. Ekkor még csak egy kósza gondolat volt, hogy milyen jó lenne egy évet kint csavarogni, úgy, hogy még pénzt is keresünk. Százan kaphattak Magyarországról vízumot, s mivel a száz hely pár nap alatt elfogyott, így gyorsan lemondtunk az utazásról.

A gondolat azonban folyamatosan ott motoszkált a fejünkben, s ahogy egyre több élménybeszámolót, útleírást olvastunk, elhatároztuk, hogy legközelebb a számítógép előtt ülve várjuk a regisztrációs felület megnyílását.