Röpke látogatásom alatt sok-sok élménnyel gazdagodtam. Ha nem tudod, érdemes-e meglátogatni Christchurch-t, itt egy kis segítség.

Christchurch a maga 350 ezres lakosságával Új-Zéland harmadik legnagyobb városa, még a főváros Wellingtonnál is nagyobb. A valamivel több mint egymillió lelkes Déli-sziget egyértelmű központja, gyors fejszámolás szerint tehát minden harmadik ember christchurchi. Nevezik még angolul The Garden City-nek, azaz a parkok, kertek városának is. Ebben az igencsak terebélyes, szellős városban töltöttem el másfél napot.

Röviden illik megmagyaráznom, miért is volt ilyen rövid az itteni látogatásom.
Május 16-án, kedden indultam el Queenstownból Blenheimbe, ahol csütörtöktől volt szállásom. Volt tehát egy kis szabadidőm, amit rá tudtam szánni egy kis turistáskodásra. Plusz még volt is egy helyi ismerősöm, aki ingyen felajánlotta egy szobáját arra az esetre, ha a városban szeretnék eltölteni pár napot. És mivel stoppolva tettem meg az utat Queenstownból a parkok városába, a szívem sem fájt a borsos múzeumbelépők láttán. No, de ne rohanjunk annyira előre, a lényeg, hogy minden tökéletesen összeállt.

Adalékok a városhoz

Aki Új-Zélandra repül, kérheti a repülőjegyét christchurchi landolással is. Ha valaki a Déli-szigeten szeretné elkezdeni utazását, érdemes így tenni, mint Aucklandből leutazni.

 Egy hivatalos videó a városról

1856-os alapításával ez a legidősebb új-zélandi város, kinézete alapján egyértelműen látszik az angol építészek hatása. Neogótikus épületei európai benyomást keltenek. Na, a kultúrából legyen is elég ennyi.
Szép nagy, szellős, parkokkal tarkított Christchurch, így aki mondjuk huzamosabb ideig szeretne itt élni, mindig fog magának találni elég zöld helyet a városban.

Katt a képre a további fotókért!

Ami viszont a leginkább meghatározza a várost az a 2011-es földrengés, melynek híre hozzánk is eljutott. Nem ritka errefelé az ilyen jellegű földmozgás, de ezen év február 22-én egy 6,3-as erősségű romba döntötte a várost. 185 christchurchi veszítette életét, akik közül összesen ötvenet hivatalosan eltűntként tartanak nyilván. Ők feltehetőleg egy olyan épület alá szorultak, aminek romjai aztán ki is gyulladtak. A környező településeken még több tucatnyiak haltak meg. A földrengés erejét az is mutatja, hogy a sziget belsejében lévő Tasman-gleccserről egy 30 millió tonnás tömb szakadt le, ami pedig az alatta fekvő három és fél méteres hullámokat indított el.

A 185 fehér szék nevű installáció emlékeztet a 185 christchurchi áldozatra

Magától értetődő, hogy ez a nap teljesen megváltoztatta Christchurch-t. Mivel a fél város romokban hevert, újjá kellett teremteni az épületeket, az épségben maradottakat pedig megerősíteni vagy éppen elővigyázatosságból lebontani.
Az élet a legkreatívabb módon tért vissza: konténereket alakítottak át például az üzlettulajdonosok, akiknek elpusztult a vállalkozásuk. Az általuk létrehozott Restart nevű terület hirdeti az újrakezdés értelmét. Ha úgy nézzük, az itt nyitott kocsma az igazi romkocsma, nem?

A város szimbólumának tekintett anglikán katedrális igaz nem pusztult el teljesen, de életveszélyessé vált. Meglepő módon a világ egyik leginkább szekularizált társadalmában nagyon hamar egy új templom született: a Cardboard Cathedral, azaz Karton Katedrális. Az ötven évre tervezett templom főbb anyagai valóban karton, fa és polikarbonát lapok és mindössze két és fél év alatt épült fel. A teljesen földrengésbiztos Karton Katedrálist 2013-ban adták át. Tervezőjét, a japán Ban Shigeru-t kitüntették az építészeknek járó Nobel-díjjal is alkotásáért. Hogy a régi neogótikus épület sorsa mi lesz, még nem tudni, helyreállítása ugyanis tetemes összegekbe kerül. A templom az el nem múló remény szimbóluma.

 A Cardboard Cathedral, azaz Karton Katedrális

Érthető módon az egész város felújítás alatt áll, mindenütt daruk, drótkerítések, útlezárások, osb lapok satöbbi. Nem nagyon van olyan hely a világon, ami túlságosan barátságosnak tűnne ilyenkor, de Christchurch kissé kilóg a sorból. A város vezetése ugyanis rájött, hogy színes grafitikkel, képekkel és egyéb kreatív megoldásokkal elviselhetőbbé lehet tenni ezt az átmeneti állapotot.

 Katt a képre!

Mi kerül tizenkétezerbe a Déli-sark múzeumon?

Kevesen tudják, de Christchurch az Antarktisz-kutatás központja. A fagyott kontinensre tartó repülőgépek 70 százaléka innen száll fel. A Nemzetközi Antarktisz Központ közvetlenül a repülőtér mellett található, ami nevével ellentétben csak Washington, Wellington és Olaszország együttműködésének terepe. Bizony-bizony, a taljánok is nyomulnak a hatodik kontinensen.

Mivel felettébb érdekel a múzeum témája, a borsos tizenkétezer forintos belépőt is hajlandó voltam kifizetni érte. Legnagyobb örömömre a jegyvásárlásnál kiderült, hogy elfogadják a magyar diákigazolványt, ami máris lenyomta az árakat nyolcezer forintra, de még ezért az árért is legalább rántott pingvincombot vagy palackozott antarktiszi folyóvizet (van ilyen) szerettem volna ajándékba kapni a jegy mellé. Spoiler: semmi ilyesmit nem adtak. Lássuk, mit is tartogat ez a maga nemében egyedülálló múzeum!

Először kiderült, hogy a város szélén álló létesítménybe nem kell kipoty saját költségen kiutazni, mert ingyenes buszjárat hozza és viszi az embereket. Kiváló. Délelőtt én voltam az egyetlen utas a buszon. A sofőr indulás után elkezdte mondani a mikrofonba a szokásos, monoton szövegét, a főbb infókat, de aztán félrerakta és azt mondta, hogy inkább beszélgessünk. A tízperces úton csak rövid diskurzusra jutott idő, de nagyon jó fej volt és a napom is jól indult.

(Megjegyzés: mivel nem kért tőlem jegyet, gondolván, hogy biztos a múzeumba megyek, ajánlom ezt az ingyenes módszert a reptérre/-ről való ki- ill. bejutáshoz.)

Megérkezéskor derült ki, hogy az első programpont a múzeumban egy próbajárat a Hägglunds nevű járművön, mely kifejezetten a nehéz mocsaras, havas tájakra lett kialakítva. Ilyen gépeket ma használnak az Antarktiszon, de számos ország hadseregében is helyet kap. Az út során nem lehetett felvételt készíteni, mert mindkét kézzel kapaszkodik az ember mikor ilyen mutatványokra képes a jármű, amibe beül:

 Csúnya, sokat eszik, kényelmetlen, szűkös, hangos de elmegy ott is ahol legfeljebb a harckocsik.

No, de most már tényleg lássuk, mi is van a múzeumban! Röviden összefoglalva: nem sok minden. Persze az internetes források, prospektusok mindenfajta csodálatos pingvinetetésről, antarktiszi négy évszakról, 4D moziról és hóviharkamráról írnak.
A pingvinetetés erős túlzással csak egy fokkal szórakoztatóbb a csirkeetetésnél, a négy évszakot bemutató teremben télen nem hó esik, hanem szappanhab. A hóviharkamrában igazi -18°C-os hideget és tomboló szelet ígértek, ami az igazi déli-sarki életérzés alapvető eleme, de volt már, hogy gimnazista koromban hasonló körülmények közt vártam a reggeli buszt. A 15 perces 4D mozi pedig tökéletesen elég volt arra, hogy biztos legyek benne: sosem fogok ezért újra fizetni.

Ha nagyon lassú az ember, egyetlen óra alatt meg tud mindent nézni. Volt pár valóban érdekes kiállítási tárgy, de inkább egy általános iskolai osztály jöjjön ide, mint felnőtt emberek. Pedig személy szerint sokat vártam a múzeumtól, több tudományos infót, több mindent a száz évvel ezelőtti felfedezésért folytatott versenyfutásról.

Záró bónusz infó: Az amerikai űrügynökség, a NASA is folytat kutatásokat a pingvinek földjén, de egyelőre nem ismerik el, hogy megtalálták volna a Belső Földhöz vezető bejáratot, az ősi földönkívüliek nyomait stb. (Irónia.)

Amíg várunk a buszra: az ingyenes Canterbury Múzeum

Mivel sokan, akik ide látogatnak busszal érkeznek és mennek tovább, azoknak ajánlom a Canterbury Múzeumot. Mivel a belvárosban található, miközben a buszunk indulására várunk, simán lesz idő ellátogatni ide. Új-Zéland teljes történetét ismerhetjük meg, egy kicsit az Antarktiszt is, de a mostani ideiglenes kiállításuk az, ami igazán egyedi. A már említett földrengés után a város telis tele volt az összedőlt épületek törmelékével, amiket a helyiek a lehető legtöbb módon szerettek volna újrahasználni. Így született egy szauna hullámlemezből és deszkákból, bútorok teljesen különböző fadarabokból, női táskák az elképzelhető legtöbb anyagból. Mindezek olyan különleges megjelenésűek, hogy némely budapesti romkocsma felszerelése simán elbújhat mögötte.
A múzeumban van még egy ház, ami egy pár éve elhunyt házaspáré volt. Az ő szenvedélyük a kagylógyűjtés volt, a szivárványszínű héjból több ezret ragasztottak fel otthonuk falára. Ennyi a történetük. Ja, a házat meg a haláluk után összerakták bent a múzeumban.

Kis kedvcsináló galéria - katt a képre!

Másfél napos barangolásaim alatt betévedtem a Canterbury Egyetemre is, ahol van elvileg ingyenes bringabérlésre lehetőség. Időm már nem volt kideríteni, de ha valaki arra járna, megpróbálhatná. Kirakott ingyen elvihető könyveket a francia, német szakok irodája előtt viszont biztosan találunk.

 Az egyik legjobb szobor ami életemben láttam: a diszlexiára hívja fel a figyelmet az alkotás egy olvasó kislánnyal, akinek a könyvéből a szavak kiszállnak és körbelengik őt

Időm már nem engedte, hogy meglátogassam a szintén ingyenes Airforce Museum-t és a gondolával sem tudtam felmenni a város fölé emelkedő magaslatra, ahonnan a google képtalálatai szerint igencsak szép a kilátás. Talán legközelebb, egy ideig úgyis Új-Zélandon maradok még.