„Itt a pénz sörre, ne unatkozzatok, amíg munkát keresünk nektek”


Afrikaiaknál wwoofolunk (szállásért és ellátásért dolgozunk), munkát keresünk, a tél és a síszezon pedig megállíthatatlanul közeleg. A címadó mondat pedig házigazdánk, Carl szájából hangzott el az első végigdolgozott nap végén. 

Az előző, lumsdeni szállásunkon ajánlottak minket Carlnak és Clairenek, az ötvenes éveikben járó, az egykori Dél-Rhodéziából (ma Zimbabwe) származó házaspárnak. Ők Dél-Afrikában, a Kajmán-szigeteken, Londonban, Brüsszelben és az Egyesült Államokban is éltek, végül Új-Zélandon telepedtek le. Wanaka mellett egy tágas, szellős, tizenegy hektáros telken élnek Queensberry-ben.  Wanaka egyébként a dél Svájcának becézett turistaközponthoz, Queenstownhoz hasonlít. 

Mielőtt rágoogliznánk Wanakára, fontos megjegyezni, hogy az új otthonunk mintegy húszpercnyi autókázásra van a várostól, egy hegyoldalban ahonnan mesés kilátás nyílik az egész hatalmas völgyre.

 

 

nevtelen.jpg

Ez elmúlt hetekben itt laktunk.

Itt aztán lehet házibulit tartani, a szomszédok bőven hallótávolságon kívül laknak.

A ház körüli munkáink többek közt egy üvegház építése, favágás, kerítésépítés voltak. Claire egyébként séf, így mindig egészséges és tápláló ételeket ettünk. Ez eléggé hiányzott már mindhármunknak.

"Igen, Anya, eszünk rendesen!" - katt a képre az étkeinkért

Említésre méltó a címben szereplő mondat története. Május 7-én, csütörtökön érkeztünk és másnap, pénteken máris elvittek minket egy kis sörözésre a városba. Nekik ez a heti program része és szerették volna, ha mi is megismerjük a péntek esti Wanakát. Mikor beértünk a városba, a kezünkbe nyomták a pénzt a sörre és megígérték, hogy minden ismerősüket megkérdezik ma este, tudnak-e munkát adni nekünk. Mi ne aggódjunk, sörözzünk csak nyugodtan! Van a magyar nyelvben a segítőkészség és vendégszeretet ezen szintjére kifejezés?

Szintén emlékezetes volt a Carlék hegyi nyaralójában eltöltött néhány nap. A hétvégi ház, nyaraló vagy inkább vadászház Ahuririben található, ami a Gyűrűk urában látható Rohan közvetlen szomszédja. Mintegy két óra autókázásra van a hegyekben, szinte teljes elzártságról viszont nem beszélhetünk, mert van betárcsázós (!) net a házban. Zombitámadás esetén tökéletes menedék és még romantikus is. 

Amikor megérkeztünk meglepődve láttuk, hogy puskát is hoztunk magunkkal, és házigazdánk első kérdése az volt, hogy akarunk-e oposszumot lőni? A szemerkélő eső ellenére akartunk!

Az oposszum, mint minden emlős, itt inváziós faj és mint ilyen irtandó, mert megeszik a madártojásokat, és lerágják a fák kérgét. Magyarán igazi állatbűnöző. Ezeket éjszaka vadásszák, egy erős lámpával végigvilágítják a fákat és keresik a pirosan világító oposszum szemeket. A fény miatt az oposszum megijed, nem mer mozdulni így könnyű célpont. Papíron. A valóságban két alig észrevehető pirosos pontot kell eltalálni. Mondanom sem kell, nem sikerült.

Jól jellemzi, mennyire próbálnak kímélni minket, az hogy Ahuririben a szerintünk egynapos munkát két nap alatt végeztünk el és utána még felszerelést, és bőséges ellátást is adtak nekünk egy kétnapos túrára. Ekkor kicsit belekóstoltunk milyen a tél a hegyek között, milyen egy megáradt hegyi patakon az átkelés, és újfent kipróbáltunk egy menedékházat.

 Katt a képere a további fotókért.

11167688_982608895112981_605360845874993870_n.jpg

És egy búcsúkép az afrikai házigazdáinkkal. Bizony ám, afrikaiak. Ők az egykori Dél-Rhodézia mára szinte eltűnt fehér lakosságához tartoztak. Carl ötévesen, Claire viszont a húszas éveiben, már a zimbabwei rendszerváltás után hagyta el az országot. Szülőföldjük egy működő ország volt, mára azonban világ egyik legélhetetlenebb államává vált.

Május végén, mikor otthon már az emberek talán nyitott ablak mellett alszanak, nekünk egyre hidegebbek az estéink. Ennek részben örülünk, mert a síszezon is egyre közeledik. Másrészt mivel a szigetelési és fűtési rendszerek eléggé gyatrák errefelé, a hideg ellen vastag öltözékkel és sok-sok takaróval védekezünk. A duplatakaró alatt lehet, hogy jó meleg van, de a maximum 10 fokos szobában azért sapkát kell húznunk a fejünkre ha jól akarunk aludni. És ez teljesen megszokott itt lent délen, a helyiek alkalmazkodtak is hozzá, nem akarják egy üveg „vastag” ablakaikat hőszigeteltre cserélni, és többször is láttunk rövidnadrágos kiviket, amikor mi már kabátban, sapkában közlekedtünk. Sebaj, mindjárt itt a síszezon, ami sok turistát és sok munkahelyet jelent.